Blogolj!

Kelemen László, népi kultúrkincsünk igaz szívű őrzője

Dorogi László

Ha létezne egy "A magyar népi kultúra legnemesebb őrzői" című kötet, Kelemen László neve öles betűkkel szerepelne a legfontosabb oldalain. A Lajtha László és Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőnél, az erdélyi és magyarországi táncházmozgalom kiemelkedő alakjánál aligha tesz, tett többet bárki is az elmúlt évtizedekben kulturális kincsünk megőrzéséért, pedig felgyorsuló, s időnként vesztébe rohanó világunkban ez egy rémesen nehéz feladat.

Fotó: Hagyományok Háza/Gajó Dorottya

A napokban futottam bele egy igen értékes gondolatokkal teletűzdelt interjúba, amit Kelemen Lászlóval, a Hagyományok Háza főigazgatójával készített a Papageno. A hatvanadik születésnapját májusban ünneplő zeneszerző tiszteletére október elején koncertet is szerveztek, ez persze csak a köszönet töredéke, amivel minden jóérzésű magyar ember tartozik neki. A gyergyóditrói születésű népi kultúra védelmező érdemeit, elismeréseit napestig lehetne sorolni, még a végtelennek tetsző "online papír" is kevéskének tűnik a lajstromhoz, így ezt nem is szeretném megtenni. Fontosnak tartom viszont, hogy gondolatait megízleljük és elmerengjünk rajtuk, hiszen kultúránk az utolsó kapaszkodó, ha végleg beüt a krach.

A már említett interjúban a következőket mondta arról, mit is jelent számára a hivatás, a munka, amit lankadatlanul végez hosszú évtizedek óta.

"A szívből jövő hitelesség, amely ott volt a nagyapám énekében, ahogy dalba foglalta a sorsát, és könnyített vele a lelkén. Ez volt az, ami engem ebbe az irányba fordított. Minden olyan magaskultúra, amit tanulunk, utólag kerül be a szívünkbe, ez pedig benne van, csak elő kell hozni. (...) A falu levegője – ahogy Bartók is írta –, a falu rendje, a természetközeli életmód olyan inspiratív hatással van ránk, hogy belénk ivódik annak az igénye. Az elveszett édenbe való visszatéréshez tudom hasonlítani az érzést, amikor falura megyek."

S ha valaki, Kelemen László ezt igazán tudja, hiszen az ő kezdeményezésére és vezetésével indult el 1997-ben a Fonó Budai Zeneházban „Utolsó Óra” címmel a hangszeres népzene Kárpát-medencét átfogó gyűjtése, amelynek keretében 2001-ig több mint 1200 óra felvételt készítettek és archiváltak az akkor legkorszerűbb digitális eszközökkel. A program a XX. század legnagyobb Kárpát-medencei hangszeres népzenei gyűjtésévé vált, a többek közt Pávai Istvánnal, Agócs Gergellyel, Árendás Péterrel közösen szerkesztett, 68 darabból álló Új Pátria CD-sorozat pedig átfogó képet nyújt a Kárpát-medencei hangszeres népzenei örökségről.

"Úgy indultam, hogy kikacagtak, de mindenki egyetértett abban, hogy ezt a projektet kell csinálni. Benne volt a levegőben. Tudtuk, hogy az az idős generáció, akik a II. világháború előtt voltak fiatalok, pillanatok alatt ki fognak halni. Az is látszott, hogy az utánuk következő generáció – a falvak szétverése miatt – már nem tudja ugyanazt, sőt, esetenként sokkal kevesebbet, és amit tudnak, azt is másképp, felhígultan, más stílusban, más repertoárral, hiszen megmutatkozott a lemezek, a rádió, a tömegmédia hatása"

- emlékezett vissza néhány éve a kultúrtörténeti sarokkő faragásának kezdetére.

Kinevezése 2021 novemberéig tart a Hagyományok Háza főigazgatói posztján, így összesen 20 évet fog eltölteni az intézmény vezetőjeként. A Ház ez idő alatt számos nehéz időszakot vészelt át sikeresen, megalapozva és elősegítve az egykori hagyományos kultúra értékeinek átörökítését, széles körben való megismertetését a mai városi társadalommal. S hogy mi segítette ebben a komoly terheket a vállára nyomó munkában?

"Egyrészt a Jóisten. Hogy megtart. Hogy életben vagyok és dolgozni tudok. Másrészt az, amit rámbíztak a dédnagyszüleim, a nagyszüleim, édesapám, akik már nincsenek itt, de ezt a kultúrát élték, és megmutatták nekem gyerekként, hogy milyen fantasztikus. Harmadrészt az, hogy valamilyen olyan nyomot hagyjak a világban, ami annak javára van. Úgy vagyok ezzel, mint a giliszta: ameddig föld van előttem, azt túrom."

Kelemen László 1986-ban a Ceaușescu-rezsim elől menekült Magyarországra, 1986 és 1992 között zenei szerkesztőként dolgozott a Budapesti Zeneműkiadónál, majd Ökrös Csabával, Molnár Miklóssal, Kozma Gyulával és Berecz Andrással megalapították az Ökrös zenekart. A formációval Európában, Japánban és az Egyesült Államokban több turnésorozaton is részt vettek, a zenekarral együtt megkapta a Magyar Művészetért-díjat és a Népművészet Ifjú Mestere címet is.

"Az volt a nagy vízió az én fejemben is, hogy amiképp a Rolling Stones vagy a Queen, mi is tízezrek előtt állunk majd a színpadon, én ott brácsázom, és milyen fantasztikus lesz minden. Közben pedig rá kellett jönnöm arra, hogy ez a kultúra erre teljesen alkalmatlan – nekünk épp ellenkezőleg, a kis körök a közösségeink, a terepünk, az az 50-100 ember, akit közvetlenül meg tudunk szólítani, és át tudjuk adni számukra a művészetünket. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne tízezres közönséget bevonzani egy-egy ünnepi alkalommal, de a napi koncertezés és munka a mi műfajunkban ilyen"

- ragadja meg a lényeget, egy másik interjúban pedig így vall a Hagyományok Háza létjogosultságáról:

"Magyarországon a népművészet mindig is a kulturális identitás egyik záloga volt. Ezért fordultak a reformkor idején a népművészet felé az emberek; az egységesülő Európában pedig azt keresi Magyarország, hogy mit tud a közöshöz hozzáadni, például kulturálisan. A népművészet szerepe ilyenkor felértékelődik, hiszen ez az, amiben egyediek vagyunk. Részben ezért van szükség egy olyan intézményre, amely komplex módon a népművészettel foglalkozik."

Nekünk pedig még több Kelemen Lászlóra lenne szükségünk, különösen mai, rohanó világunkban.

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/102029/pics/lead_800x600.jpg
népdal,népzene,népzenész
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?