Blogolj!

Csak a kultúra forraszthatja be a sebeket – Szőcs Géza szerint a magyarság történelmi küldetést teljesít

Pintér M. Lajos

„Az élet úgy hozta, hogy azok, akik értették és szerették a verseimet, nem fogadták el, hogy mások a politikai barátaim. Akik pedig közelebb álltak a politikai világképemhez, azok a verseimet nem annyira kedvelték” – vall pályafutásáról heti jó arcunk, Szőcs Géza, aki irodalmárként és politikusként egyaránt évtizedek óta szolgálja az anyaországi és az erdélyi magyarság, a nemzeti kultúra ügyét. Könyvei, darabjai generációk számára szolgáltak útravalóul, szellemi-lelki táplálékul.

Fotó: MTI/Czimbal Gyula

„Támogatom a magyart a magyartalannal szemben és az embert az embertelennel szemben, a bölcső pártján állok a koporsóéval szemben, a megszólaló harangok pártján az elnémult harangokéval szemben, Nándorfehérvár pártján Moháccsal szemben, a velszi bárdok pártján Edvárd király ellen, Csingacsguk és a musztángok pártján a sápadtarcúak ellen, az aradi tizenhármak pártján Haynau ellen, Radnóti Miklós, Szerb Antal és Karácsony Benő igazában hiszek a lélekmérgezéssel, az agymosással, a kirekesztéssel és a nemzeti önpusztítással szemben […], hiszek minden magyar ember kultúrához való jogában, mint ahogy minden ember kultúrához való jogában is: de a mi felelősségünk, hogy a magyarokat sikeres kultúrnemzetté segítsük felnőni, egy azonosságával tisztában levő, azt vállaló, önmagával kibékült, erős és magabízó közösséggé. Egy korszerű nemzeteszme híve vagyok egy korszerűtlen nemzeteszmével és egy korszerűtlen nemzetköziséggel szemben segíteni szeretném a gyengét, az elesettet, a hátrányos helyzetűt, a kicsit – de nem szeretnék kicsi lenni és nem üzenem senkinek, hogy merjen kicsi lenni, hanem arra szeretnék biztatni mindenkit, hogy egy sikeres és megbecsült nemzet tagja akarjon lenni és azt is gondolom, hogy az ország újraépítésének a fejekben és a lelkekben kell elkezdődnie. Meggyőződésem, hogy a kultúra segíthet az elmúlt ezer év okozta külső és belső sebeket beforrasztani és csak az segíthet ezeket beforrasztani. […] Hiszek abban, hogy a magyar nemzet történelmi küldetést teljesít, és hogy ez a küldetés mélyen összefügg a lelket és a nemzetet nemesítő csodálatos képességünkkel, a kultúrával. Azt szeretném, hogy tudásközpont épüljön fel e keresztút-hazában, Kelet és Nyugat, Dél és Észak e sokat látott találkozási pontján. Hiszek abban, hogy nemzetünk a legműveltebb nemzetek egyikévé lesz Európában, ha Isten is megsegít, és miért ne tenné, hiszen egyetérthetünk azzal a vélekedéssel, hogy amíg a nemzet távolodott az Istentől, akkor is közeledett hozzá, csak a hosszabbik utat választotta”

– így határozza meg hitvallását, küldetését, nemzethez, magyarsághoz, a magyar és nemzeti kultúrához, valamint a kereszténységhez való viszonyát e heti jó arcunk, Szőcs Géza, aki költőként, irodalmárként és politikusként is hosszú évtizedek óta szolgálja a magyarságot. A magyar nemzet, a magyar kultúra ügyét az anyaországban és a trianoni gúnyhatárokon túl, Erdélyországban. Könyvei, darabjai generációk számára szolgáltak útravalóul, szellemi-lelki táplálékul.

Szőcs Géza Kossuth-díjas és József Attila-díjas erdélyi magyar költő, politikus 1953. augusztus 21-én született Marosvásárhelyen. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon 1978-ban. 1974–1977 között az Echinox című háromnyelvű diáklapot szerkesztette. 1977–1981 között az Igazság című napilap irodalmi munkatársa volt. 1979–1980 között Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjasként képezte magát Bécsben. Szabadelvű, szabadságszerető, magyar nemzeti érzelmű fiatal értelmiségiként hamar összetűzésbe és összeütközésbe került a diktatúra elnyomó gépezetével, a többségi, kommunista román államhatalommal. 1981–1982-ben Tóth Károly Antallal, Tóth Ilonával és Ara-Kovács Attilával szerkesztette az Ellenpontok című híres szamizdat kiadványt. Ennek következtében a román államvédelmi hatóság, vagyis a rossz emlékű Securitate többször is letartóztatta és bántalmazta.

1985–1986 között a kolozsvári Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet kutatójaként tevékenykedett, majd 1986–1989 között Genfben volt újságíró. 1989–1990 között a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetőjeként működött. 1989-től a Magyar Napló munkatársa lett. A romániai rendszerváltás után 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, ahol újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990–1991 között a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkára, 1991–1993 között politikai alelnöke volt. 1990–1992 között szenátorként is képviselte pártját, illetve az erdélyi magyarság ügyét.

1992 óta az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó Kft. elnöke. 1992 óta a Magyar Szemle szerkesztő-bizottsági tagja. 1994–1996 között az Orient Express felelős kiadója volt. 1996–1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja lett. 1996–2000 között a Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány (HTVKA) ellenőrző testületének tagja volt. 2007-től az Irodalmi Jelen főmunkatársa. 2008-tól a HTVKA kuratóriumának Fidesz delegálta elnökségi tagja, 2011-től a Magyar PEN Club elnöke.

Szőcs Géza írása

Leiratkozhatsz, ha mégsem tetszik. Szőcs Géza: Anglia végnapjai Kezdjük rögtön azzal, ami kimondva-kimondatlanul bizonyára sokunknak eszébe jut: Trianon visszaüt. Old sins cast long shadows. Régi bűnnek hosszú az árnyéka. Trianon bosszúja. Akkor kezdtétek el ásni a sírotokat, amikor összehoztátok ezt a borzalmat. Én viszont úgy gondolom, már Trianon is következmény volt, nem pedig ok.

2010-től 2012-ig a második Orbán-kormány Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkáraként vett részt a kormányzati munkában. 

„Egy kultúrpolitikusnak kötelessége saját szuverén értékrenddel rendelkezni. Tudnia kell, hogy ki a jó rendező, múzeumigazgató és karmester, és ennek alapján kell meghoznia a döntéseit. Velem olyan nem fordult elő, hogy kulturális államtitkárként párt- vagy kormányzati utasításra kellett volna kineveznem, leváltanom vagy díjaznom valakit. […] Mindegy, hogy egy irodalmi díj odaítéléséről, egy forgatókönyv támogatásáról vagy egy intézményvezető kinevezéséről volt szó, kulturális államtitkárként mindig a saját szuverén értékösztönömre hallgattam”

emlékezett vissza erre az időszakra, hozzátéve:

„megértettem, nem vagyok alkalmas sem az általam elképzeltek megvalósítására, sem arra, amit a politika és az értelmiségi kaszt külön-külön, más-más szempontok alapján elvár tőlem. Ezt nevezik üllő és kalapács közötti helyzetnek.”

2012-től a miniszterelnök kulturális főtanácsadójaként, majd megbízottjaként vesz részt a kultúrpolitika irányításában, szervezésében.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Pályafutását számos kitüntetéssel ismerték el. A hosszú listán szerepel a Romániai Írószövetség Debüt-díja (1976), a Robert Graves-díj (1986), a Füst Milán-díj (1986), Az Év Könyve-jutalom (1990), a Déry Tibor-díj (1992), a József Attila-díj (1993), a Bethlen Gábor-díj (1993), a Szépirodalmi Figyelő-díj (2004), a Magyar Művészetért Díj (2006), a Romániai Írószövetség díja (2008), a Bécsi Európai Akadémia nagydíja (2009), a Báthory-díj (2010), a Magyarország Babérkoszorúja díj (2013), valamint a Kossuth-díj (2015) is.

Szőcs Géza Orbán Viktor miniszterelnök közvetlen munkatársaként, kulturális megbízottjaként úgy véli, az Orbán-kormányzatok morális legitimációja a nemzetben gondolkodás. A nemzet alapja pedig a közös kultúra. „Antall József óta nem volt olyan miniszterelnökünk, akinek a kultúra ennyire fontos lett volna, mint Orbán Viktornak” – mondta erről egy korábbi interjúban.

A kultúrára, a kultúra támogatására ebben az összefüggésben egyfajta nemzeti önvédelemként tekint. Úgy látja ugyanis, az iszlám térhódítása, a migrációs nyomás hatására a mai Magyarország „előbb-utóbb ugyanabba a helyzetbe kerül, amibe Kőszeg várának vagy Szigetvárnak, vagy a felhőbe hanyatló drégelyi romnak a védői, vagy épp Eger várának védői kerültek” anno, amikor hazánkat és Európát, valamint a kereszténységet is védelmezték.

„A félhold világhódító becsvágya nem ért véget 1686-ban, Buda elvesztésével. Újrakezdték. El akarják foglalni, amit lehet, és nem csak azokat a tartományokat, ahol egykor a próféta zászlója lengett: Németországot is el akarják foglalni, Angliát is, Skandináviát is. Ez a mémjük. Ők az igazhitűek, és aki nem az, azt át kell formálni. [...] Amikor fordul az ezred című beszélgetőkönyvemben írtam, hogy a század második felében egy öt-hatmilliósra fogyatkozott és elöregedett magyar nyelvű népesség fog asszisztálni ahhoz a demográfiai csatához, amelyet a három-négymillióra növekedett hazai cigányság fog vívni az ugyancsak sokmilliós romániai cigányság erejére is támaszkodva az ázsiaiak millióival. És ehhez jön még hozzá az a pokoli feszítőerő, amit az iszlám terjeszkedés jelent. Mindehhez a negatív magyar utópiához hozzátettem, hogy a zsidóságra, mint szervezett érdekre és erőre szövetségesként tekintek ebben a majdani felfordulásban. Hát, a vártnál hamarabb jött el a magyar és zsidó érdekek találkozásának pillanata. Ugyanis az iszlám annál is gyorsabban és agresszívebben kezdett terjeszkedni, mint számítottam. És ennek első számú kárvallottja a zsidóság, és ezen a ponton találkozik a magyar és zsidó érdek”

– vallott erről.

Szőcs Géza egész pályafutása során büszke volt művészi autonómiájára és értékválasztására, melyet a magyarság, a nemzet, a kultúra és az Isten által alkotott szellemi koordinátarendszerben teljesített ki. Azzal együtt sem engedett ebből, hogy a kultúrharctól kettéhasított magyar értelmiség mindkét szekértáborából hajlamosak voltak ezért adott esetben ferde szemmel nézni rá. Ezt bizonyítja, hogy jobb- és baloldalról is akadnak folyóiratok, melyek évtizedek óta nem említik a nevét, nem közlik műveit. „Nem tartom magam megszállott jobboldalinak: úgy határoznám meg magam, mint akinek gondolkodása nemzeti szabadelvű, esetleg hozzátéve, hogy transzilván. Az élet úgy hozta, hogy azok, akik értették és szerették a verseimet, nem fogadták el, hogy mások a politikai barátaim. Akik pedig közelebb álltak a politikai világképemhez, azok a verseimet nem annyira kedvelték”fogalmazta meg egy interjúban ezt a furcsa kettősséget nyíltan és őszintén.

„Az ország meg van hasadva. Mind a költészet, mind a kritikai visszhangja mérgezett légkörben kénytelen létezni. Talán Bosznia-Hercegovina szellemi élete az egyetlen Európában, amely a mienkhez hasonló mértékben át van szőve indulatokkal. Engem soha nem a szerző vagy a világnézete érdekelt, hanem a mű; lapszerkesztőként, könyvkiadóként, az irodalmi élet szervezőjeként mindig nyitott voltam”

– hangzik mértékadó ars poeticája, mely mérceként szolgálhat a kultúrpolitika és a művészeti élet valamennyi szereplője számára.

Most és mindörökké.

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/101705/pics/lead_800x600.jpeg
irodalom,kultúra,kultúrpolitika,magyarság,nemzet,politika,Szőcs Géza
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?