Blogolj!

Bölöni László százszor húzott román mezt székelyként, de sosem tűrte a magyargyalázást

Dorogi László

Bölöni Lászlót minden idők egyik legjobb román labdarúgójának tartja a futballszakma, a dolog apró szépséghibája annyi csupán, hogy ő is csak annyira román, mint én magam. A marosvásárhelyi születésű Bölöni több mint száz alkalommal öltötte magára székelyként a román címeres mezt, de az aljas magyarellenes megnyilvánulásokat sosem hagyta szó nélkül.

Gyalázatos atrocitás érte a napokban a sepsiszentgyörgyi futballcsapatot és leginkább annak magyar, székely szurkolóit. A Sepsi OSK története legnagyobb sikerét elérve először jutott be a román labdarúgó-kupa döntőjébe, ahol aztán a bukaresti FCSB-vel mérkőzött meg és szenvedett 1-0-s vereséget. Gondolom már kitalálta a kedves olvasó, hogy a találkozó nem a játékról marad, maradt emlékezetes: a bukaresti ultracsoportok a kupagyőzelem ünneplése során kapva kaptak az alkalmon és féktelen magyargyalázásba csaptak át, "Románia a mi országunk és hugyozunk a ti Magyarországotokra" vagy a "Megszopatunk titeket, bozgorok" szlogeneket kántálva. Az aljas támadáshoz az FCSB labdarúgói is csatlakoztak, ismét sárba tiporva a székely becsületet.

A Nemzeti Sport az incidens után felkereste a legutóbb Belgiumban edzőként dolgozó Bölönit, hogy kommentálja az eseményeket, s a kiváló székely szakember ezúttal sem finomkodott.

"Ami történt, fényévnyi távolságra van a civilizációtól. Aztán az, hogy a játékosok is belekeverednek ilyesmibe, homlokegyenest szemben áll annak a csapatnak az elveivel, amelyiknek az összeállítása egykor úgy kezdődött, hogy Helmuth Duckadam, Miodrag Belodedici, úgy folytatódott, hogy Tudorel Stoica, Bölöni László, Marius Lacatus, Victor Piturca, a padon pedig ott ült Jenei Imre vagy Anton Weissenbacher. (...) Olvasva az eseméneket felhívtam Razvan Burleanut, a román futballszövetség elnökét, és magyarázatot kértem tőle, milyen szabályok alapján működik egy olyan kupaküzdelem, amelyikben ilyen dolgok történhetnek. Persze nem ő a hibás. Csak akkor lesz ő a hibás, ha semmilyen következménye nem lesz a történteknek. És nem valami ötezer vagy tízezer eurós jelképes büntetésre gondolok, amit a mellényzsebből gond nélkül kifizet a tulajdonos"

- mondta a bukarestiekkel 1986-ban BEK-trófeát nyerő korábbi középpályás, aki jól tudja mi fán terem a csontvelőig hatoló román magyariszony, saját bőrén tapasztalhatta meg ifjú korában.

Bölöni nagyapját, Sántha Józsefet az erőltetett kollektivizálás idején, 1949-ben kuláknak nyilvánították, és falujában Vadasdon kivégezték. A Securitate utólag úgy állította be a kivégzést, mintha menekülés közben érte volna fejlövés hátulról a férfit, így próbálták meg álcázni a gyilkosságot. A nagypapa testét egy gödörbe ásták el, a család nem lehetett ott a temetésen, méltóképpen csak a rendszerváltás után tudták eltemetni, miután szemtanúk elbeszéléséből kiderült, hova ásták el annak idején a maradványait.

"Nagymamám, Sántha Ágnes még megérte az újratemetést, később, 93 évesen hunyt el. Őt 1949-ben férje likvidálásának másnapján elvitték kényszermunkatáborba, a Duna-csatorna építésére. Vagonlerakodásnál, útseprésnél, talicskázásnál dolgoztatták öt és fél éven át, utána két évig konyhai munkára fogták. Amikor hazatérhetett, mi már Dicsőszentmártonban éltünk, apai nagyapám házában – édesapám értésére adták ugyanis, hogy Marosvásárhelyen hiába reménykedik rendes állásban. Négyéves voltam akkor, keveset fogtam fel a történésekből. Emlékszem, nagymamám egy korcs kutyával jelent meg. Kiderült, korábban volt egy kecskéje is a Duna-deltánál, de azt egy nála is tovább fogva tartott társának ajándékozta. Utóbb rendszeresen jelentkeznie kellett Dicsőszentmártonban a rendőrségen. Nekünk ezekről nem nagyon beszéltek a szüleink, tudták, hogy minket sodor veszélybe, ha eljár a szánk"

- mesélte a Nemzeti Sport Hátsó füves sorozatában Bölöni.

A labdarúgás a kezdetektől fogva a vérében volt, édesanyja, Ilona a helyi szövetkezetben készített gumilabdát fiai, László és István számára, míg édesapja, István a Grivita faipari szövetkezet könyvelőjeként dolgozott és a vállalat futballcsapatát is ő koordinálta, így fiait gyakran vitte meccsre. Akkoriban élénk futballélet jellemezte a Kis-Küküllő partján fekvő kisvárost, a vegyipari kombinát, a faipari szövetkezet és az üveggyár egyaránt saját csapatot tartott fenn, ami egy nagyjából húszezres település esetében szinte luxusnak számít. Bölöni László tizennégy évesen mutatkozhatott be a vegyipari gárda csapatában, ahol aztán tizennégy év alatt 406 mérkőzésen lépett pályára.

Édesapja nagyon büszke volt rá, hiszen nem csupán kedvelte a játékot, hanem gyakorlatilag ezért a játékért élt. Feleségének rendre azt mondogatta, ő ugyan nem iszik, nem megy nőzni, de azt az egyet engedje meg neki, hogy a meccsre kimenjen minden hétvégén. "Úgy szeretem a futballt, hogy ha kenyér lenne, meg is tudnám enni" - mondta egyszer. Aztán a büszke édesapa egy nap már nem szurkolt többé Lászlónak a lelátóról.

"Nehéz arról a napról beszélnem. Négy gólt szereztem a meccsen. Soha máskor nem rúgtam annyit. Él a fejemben egy kép. Édesapám a lelátón, én a pályán, taccsdobásnál összevillan a tekintetünk, mintha valamit mondani akarna, de aztán mégsem. A második félidőben egyszer csak kiabálnak nekem, hogy gyere, Laci, apád részeg. Megjegyzem, sohasem volt részeg. Sietek ki, átugrom a kerítésen, látom, ott van a földre esve. Hívták a mentőket, bevitték a kórházba, kiderült, súlyos agyvérzést kapott. Harmadnapra meghalt. Tizenöt évesen ott maradtam apa nélkül, és érthetetlennek látszott minden. Fogalmam sem volt, milyen irányba kell szaladni. Minden elcsendesedett körülöttem. A csend általában megnyugtatja az embert, az a csend azonban zavaros, sértő csend volt, máig itt van a fülemben"

A családi tragédiák csak erősebbé tették Bölöni Lászlót, aki aztán huszonkét évig futballozott a legmagasabb szinten, majd két évvel visszavonulása után edzőnek állt és olyan csapatokat irányított, mint a francia Nancy, a Rennes, a Monaco, a portugál Sporting vagy éppen a belga Standard Liége. Az elmúlt időszakban egyre többször merült fel annak a lehetősége, hogy politikusként is kipórbálja magát, mint az erdélyi magyarság megbecsült és elismert alakja, ám egyelőre erre még nem került sor. Pedig, tisztán látása és ellentmondást nem tűrő, szókimondó stílusa sokat jelenthetne az erdélyiek számára az elnyomó román politikai közéletben.

Források:

hatsofuves.nemzetisport.hu/csak-a-csend-marad-a-boloni-csalad-tragediakkal-terhelt-tortenete/

https://erdelyinaplo.ro/velemeny/megtagadott-tevekozvetites-es-magyargyalazas-n-boloni-laszlo-is-felhaboritonak-tartja-a-sepsi-osk-szurkoloinak-megalazasat#

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/98515/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?