Blogolj!

Nyolcvan év sportban, hitben, az emberek szolgálatában

Mindig nagy tisztelettel figyeltem a sportriporterek munkáját, akik mint egy élő sportlexikon szinte megállás nélkül tudnak beszélni egy közvetítés alatt és amellett, hogy segítenek eligazodni a játékosok, csapatok és szabályok között, rengeteg információval, érdekességgel, tényekkel látnak el minket legyen szó labdarúgásról, úszásról vagy akár falmászásról.

A sportriporterek közül is kiemelkednek számomra azok a riporterek, akik a rádióban dolgoznak, hiszen nekik úgy kell „láthatóvá” tenni egy sportmérkőzést egy olimpiát, hogy a „néző” csak a fülével „nézi” a meccset és minden, történést úgy kell átadniuk a hallgatóknak, hogy ők nagyon is tudják mi zajlik a küzdőtéren.

Nem véletlen, hogy a Magyar Rádió kiemelkedő sportriportereinek nevét szinte mindenki kívülről fújja. Az utókor hálás azoknak, akiknek köszönhetően, akkor is végig tudtunk szurkolni egy olimpiát, mikor még televízió sem volt, vagy akiknek hála egy-egy körkapcsolás esetén egyszerre több mérkőzést is figyelemmel kísérhettünk. Knézy Jenő, Szepesi György, Molnár Dániel, Vas István Zoltán, Novotny Zoltán. Csakhogy néhány nevet említsünk. Mindegyik egy külön személyiség, egyedi, utánozhatatlan hang, stílus.

A héten nyolcvanadik életévébe lépő Novotny Zoltán lexikon-szerű memóriájával tűnt ki a többiek közül. Már fiatalon is nagyon könnyen meg tudta jegyezni az évszámokat, nem véletlenül ment történelem tanárnak, de, ha valakinek hirtelen szüksége volt az 500 méteres női gátfutás aktuális világrekordjának pontos idejére, csak meg kellett kérdeznie Novotnyt, aki fejből mondta a századra pontos számot.

Novotny volt sportriporter, vezette a rádió sportosztályát, főszerkesztője volt a Petőfi Rádiónak, dolgozott a Magyar Televíziónál, vezette a Magyar Sportújságírók szövetségét, tagja a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség súlyemelő bizottságának és a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Emellett presbiter a Deák téri evangélikus gyülekezetnél, elnöke a Protestáns Újságírók Szövetségének, s tagja a Magyarországi Evangélikus Egyház sajtóbizottságának.  

Szinte hihetetlen, hogy az előző titulusok egy emberhez kötődnek, hiszen ezekből ha már egyet betöltött az ember, azt mondhatja, hogy nem élt hiába. De Novotny Zoltán még most sem pihen, bár sok mindent adott át a fiatalabb generációnak, ahol szükség van rá, ott szívesen segít.

Novotny 1940. május 19-én született Budapesten. Az Isten már elég korán a tenyerén hordozta, hiszen még csak öt éves volt, mikor egy kórházi kezelés alkalmával, nemsokkal azután, hogy édesapjával elhagyták a kórházat, lebombázták annak épületét és több orvos és beteg is az életét vesztette az épületben. Nagyon kevesen múlt akkor az élete és visszagondolva úgy érzi, hogy valaki vigyázott rá akkor.

A rádiózás már nagyon korán megérintette, mivel a család Philips márkájú rádiója szinte egész nap szólt otthonukban és a kis Zolika már akkor ott ült a rádió előtt és hallgatta Csermák József, Papp Laci és a magyar vízilabdaválogatott diadalát, és arról álmodozott, hogy egyszer talán ő is beszélhet abból a dobozból.

1963-ban végzett az ELTE magyar-történelem szakán, de már az egyetem alatt jelentkezett a Magyar Rádióba és mivel a sporthoz értett a legjobban, Szepesi György keze alá került. Bemondó viszont nem ezért lett belőle. 1963-ban - mivel 1956 után nem vettek fel friss bemondókat a Rádióba és kevés volt belőlük -, valakinek az eszébe jutott, hogy hívják be a végzős magyar szakosokat, hátha van köztük olyan, aki szépen tud beszélni és alkalmas lehet bemondónak. Felvették és miközben a sportosok csapatát is erősítette, három évig  bemondóként is dolgozott a rádióban. Mikor 1966-ban megüresedett egy státusz a sportszerkesztőségnél, sikerült odakerülnie, így innentől fogva már a sportszerkesztőség munkatársaként dolgozott a Rádiónál. 1965-ben egy véletlen folytán a televíziózással is kapcsolatba került, ugyanis a szombat esti Híradóba kellett a bemondó mellé egy partnert hívni, ami hétvégén nem volt túl könnyű, ezért a Rádióból hívtak át embert és rá esett a választás, mivel csak rajta volt ing és nyakkendő.

Ez a véletlen egy 27 évig tartó kapcsolatot jelentett a televízióval, ahol először szintén bemondóként majd sportosként dolgozott. Ez idő alatt közvetített többek között tizenhárom nyári olimpiáról – Mexikóvárostól, Rio de Janero-ig - és négy labdarúgó-világbajnokságról. Ő közvetítette többek között Németh Angéla olimpiai aranyérmét is.

Élete során nem csak a sportrajongók, de a szakma és az ország is elismerte tevékenységét.  Kétszer volt az év sportújságírója, a Magyar Sportújságírók Szövetsége a Magyar Olimpiai Bizottság a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) és a Közmédia életműdíjjal ismerte el munkásságát, megkapta A Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, majd a Magyar Arany Érdemkeresztet. Megkapta a Táncsics Mihály-díjat, a Szepesi-díjat és a Knézy Jenő-díjat is.


Novotnyt gyakran gondoljuk egy komoly megfontolt embernek, de beszélgetések során szereti felemlegetni azt a történetet, mikor egy televíziós Híradásban a következő szavak hangzottak el a szájából: „a görög katonai hunta fennállásának negyedik évfordulóját felemás módon ünnepelték meg Athénban. A hunta tagjai az Operaházban díszelőadáson vettek részt, az ellenzék kivonult az utcára, és röplabdákat szórtak a nézők közé" -, amikor a röplapok helyett véletlenül röplabdát mondott, mindenki a hasát fogva nevetni kezdett körülötte, ám mivel a kamera őt mutatta, ő rezzenéstelen arccal vezette tovább a híradót.

Élete második felében egyre közelebb került az evangélikus valláshoz. Szülei a Deák téri Evangélikus templomban kötöttek házasságot és Novotny is itt keresztelkedett. Bár a polgári mellett egyházi esküvőjük is volt feleségével, a fiatal férfi élet és a sok munka egy időre elvitte az Egyháztól, de később visszatért közösséghez, és a gyökerek miatt egyértelmű volt, hogy a Deák téren talál otthonra. Eleinte csak az istentiszteletekre járt, de ahogy teltek az idők úgy vállalt egyre több szerepet a közösségben és lett a Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere, melynek köszönhetően most senkivel összeegyeztethető hangján nemcsak sportesemények, hanem az evangélium történetei is megelevenednek.

Minden nemzetnek szüksége van hiteles emberekre. Olyanokra, akik széliránytól függetlenül kiállnak elveik mellett, és akik tudásukat nem önmaguk, hanem közösségük szolgálatának szentelik.

- köszöntötte a héten Orbán Viktor, miniszterelnök, a 80 éves Novotny Zoltánt. És talán tényleg ez a két dolog, ami jellemzi őt: hitelesség és közszolgákat. Egy egyenes ember, aki hisz az értékekben, hisz az emberekben és cselekedeteit az vezényli, hogy jót tegyen és szolgálja az embereket.

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/95234/pics/lead_800x600.jpg
életműdíj,Magyar Rádió,olimpia,sportriporter,Telesport,televíziózás
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?