Blogolj!

Melocco Miklós – Az ember a szobrok mögött

Melocco Miklós a hazai figurális szobrászat egyik legfontosabb képviselője, aki több évtizedes irigylésre méltó pályafutást, számos díjat és elismerést tudhat a magáénak. Művészetével egyszerre őrzi és teremti újra a hagyományokat, munkássága nélkül hazánk közösségi terei sem lennének az igaziak. A szobrászművész tegnap ünnepelte a nyolcvanötödik születésnapját, ennek apropóján ismerkedjünk meg jobban a hétköznapinak egy cseppet sem mondható életútjával.

Egy páratlan életút kezdete

Melocco Miklós 1935-ben látta meg a napvilágot Rómában, ahol polgári családban és környezetben nevelkedett. A későbbi szobrászművész olasz apától, magyar anyától született édesapja az MTI római tudósítójaként dolgozott. Az olasz virtus után a német precizitással is megismerkedhetett, ugyanis néhány évig Berlinben élt a család, mielőtt visszatértek volna Budapestre.

Meloccót magyar földön érték a legnagyobb behatások: a Stefánia úti lakásuk szomszédságában dolgozott Ligeti Miklós szobrászművész, aki már gyermekként is erős hatást gyakorolt rá. A II. világháború alatt és után a család néhány évig Iváncsán élt, majd visszaköltöztek a fővárosba, ahol Melocco Miklós egyházi iskolában kezdte meg tanulmányait.

Sötét korszak

Édesapját – aki katolikus újságíróként 1947 és 1950 között az Új Ember című lap segédszerkesztője, és a Pester Lloyd szerkesztője volt – azonban 1950-ben elfogták, és egy koncepciós perben 1951-ben halálra ítélték, majd kivégezték. Ezek a tragikus események a családra is kivetették az árnyékukat, hiszen az 1950-es évek kezdetén szétzilálódott a Melocco-család élete: Melocco Miklós kénytelen volt munkát vállalni, és emellett végezni a gimnáziumi tanulmányait, valamint csak többszöri jelentkezés után kezdhette meg művészeti stúdiumait is. Végül 1955 és 1961 között a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Gyenes Tamás, Mikus Sándor és Pátzay Pál voltak a mesterei.

Harc a mitológiában - rézkarc

Fotó: galeriasavaria.hu

Az 1980-as évekig Budapesten élt és dolgozott, 1981 óta Zsámbékon él. 1990 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskola, majd Egyetem címzetes egyetemi tanára.

Utánozhatatlan stílus

Melocco Miklós több évtizedes pályafutása során készített és készít a mai napig kisplasztikákat, rajzokat is, azonban munkásságának mégis leghangsúlyosabb fejezete a köztéri, monumentális kompozíciók megalkotása. A szobrászművész megannyi nagyméretű, közösségi térbe helyezett, az állandóság igényével készült művet alkotott, mindenkor megküzdve a megrendelőkkel, a mindig szűk anyagi keretekkel és lehetőségekkel, a nem megfelelő technikai feltételekkel.

Léda a hattyúval, kisplasztika

Fotó: galeriasavaria.hu

Portrékból, emlékszobrokból, díszítő jellegű kompozíciókból, kútszobrokból, emlékművekből, síremlékekből álló munkássága a klasszikus művészeti eszmények, a figura-megformálás szellemében, a valósághűségre törekvő tükröztetés elvének tiszteletben tartásával, egy karakteresen önálló arculatú és jellegzetesen autonóm terrénumot teremtett a magyar szobrászatban.

Valami régi, valami új

Melocco Miklós kiválóságának titka abban rejlik, hogy nagy becsben tartja a tradíciót, ugyanakkor mégis megtöri azt, egyszerre követi és újítja meg a hagyományt. Formanyelve leleményes és szellemdús, szuggesztív erővel magával ragadó, de ami talán még ennél is fontosabb az az, hogy a napi aktualitásokat, a közvetlen politikai szolgálatot messze elkerülő. Erre pedig a legjobb bizonyíték nem is lehetne más, minthogy oly sok kortársának monumentális szobortermésével ellentétben az ún. rendszerváltás után köztéri Melocco-művet nem kellett lebontani.

Ady Endre szobra a pécsi Barbakánkertben

Fotó: ketezer.hu

A teljesen sablonmentes, újító szellemiségű alkotásai között olyan remekműveket tarhatunk számon, mint a tatabányai „padon ülő" Ady-szobor, a pécsi Ady halotti maszk, az ópusztaszeri kalászszedők, a budapesti Antall-síremlék égtáj-lovasai, a szegedi '56-os emlékmű lárva-lepkét szárnyra bocsátani igyekvő, kétségbeesett forradalmárai, a székesfehérvári Mátyás-emlékmű erőt és fenséget sugárzó alakjai, vagy éppen a budavári Mansfeld Péter-emlékszobor.

Valamint nem mehetünk el szó nélkül az egyik talán legszemélyesebb munkája, a fertőrákostól északra, a határ magyar oldalán a Páneurópai Piknik eredeti helyszínén létrehozott emlékparkban található „Áttörés” című szoborcsoportja mellett sem, melyben Kányádi Sándor mellett a Melocco-fivérek (köztük édesapja) is helyet kaptak.

A szobrokon túl

Melocco Miklós a művészet mellett közéletben is igen aktív: számos társadalmi szerveződésben vállalt és vállal szerepet a mai napig, valamint gyakran hallatja hangját országos ügyekben, politikai kérdésekben is. Emellett az utánpótlás megfelelő gondozásáról sem feledkezik meg, ugyanis rendszeresen közreadja a művészeti elveit, alkotói meggyőződését, esztétikai eszményeit tükröző művészeti írásait.

Díjak, elismerések

Mondanunk sem kell, hogy e hatalmas életművet számos díjjal is elismerték már az évek során többek között 1975-ben Munkácsy-díjjal, 1982-ben Érdemes Művész Díjjal, 1988-ban Kossuth-díjjal, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével, 1998-ban Magyar Örökség Díjjal, 2004-ben Prima Primissima Díjjal, 2014-ben A Nemzet Művésze-díjjal, 2018-ban pedig Magyar Corvin-lánccal honorálták törekvéseit.

(Forrás: mmakademia.hu Borító: hiresmagyar.network.hu)

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/92843/pics/lead_800x600.jpg
katolikus,Kossuth-díj,köztéri műalkotás,Melocco Miklós,szobrászat,szobrászművész
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?