Blogolj!

Domokos Pál Péter – a csángók vándorapostola

Pintér M. Lajos

Fonográffal szállt szembe a csángómagyarság teljes felszámolásra irányuló román törekvésekkel Domokos Péter Pál történész, néprajzkutató. Három napja volt huszonnyolc éve, hogy itt hagyott bennünket a csángók történetének, kultúrájának jeles kutatója és őrzője, akiről méltatlanul keveset beszélünk. A 24. Csángó Bál napján és a Székely Nemzeti Tanács a nemzeti régió uniós védelméért folytatott harca kapcsán rá emlékezünk.

Fotó: gondola.hu

Domokos Pál Péter (Várdotfalva, 1901. június 28. – Budapest, 1992. február 19.) Széchenyi-díjas tanár, történész, néprajzkutató, a csángók története, kultúrája kutatójának öröksége a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezésének hajrájában – ITT LEHET ALÁÍRNI – is arra figyelmeztet bennünket: minden határon túli nemzettársunkat, így valamennyi csángót, minden csángómagyart egyenként is meg kell menteni. A 24. Csángó Bál napján tisztelettel hajtunk fejet kissé talán elfeledett, ám Kallós Zoltánéhoz fogható életműve előtt, mely a csángómagyarok megsegítését szolgálta, bátran és büszkén dacolva Romániában a magyarsága miatt elszenvedett, Magyarországon a kommunizmus embert próbáló, lélek- és nemzetromboló üldöztetésével.

A 24. órában a csángómagyarok

A Domokos Pál Péter által „a világ legelfeledettebb kisebbségének” nevezett közösség felkarolása a mai magyar (nemzet)politikának is kiemelt feladata. A csángómagyarság ugyanis a 21. század elejére az anyanyelv elvesztésének végső stádiumába érkezett: a nagyjából 250 ezres moldvai csángó népességnek legfeljebb mintegy az ötöde(!), azaz 50 ezren őrizték meg többé-kevésbé a mindennapi életben is beszélt formában magyar nyelvi identitásukat. A csángómagyarok magyar nyelvi-kulturális, illetve magyar katolikus vallási identitásának ápolását a központi és a helyi román kormányzati-politikai intézmények, valamint a helyi román katolikus egyház lényegében a mai napig folyamatosan és következetesen akadályozzák, ezért is fontos, hogy a magyar állam támogassa a nyelvoktatást és egyéb, a kulturális identitást segítő programokat, illetve szerepet vállaljon szociális, gazdasági és infrastrukturális életkörülményeik javításában. Vagyis vállalja fel és kövesse a Domokos Pál Péter-i útmutatást!

Domokos Péter Pál a csángók között, 1929 körül. Forrás: Wikipédia

A csíksomlyói búcsú ajándéka

A moldvai csángók „felfedezője”, a csángómagyarság vándorapostola hatgyermekes, szegény földműves család legkisebb gyermekeként született 1901-ben Várdotfalván. Gyermekkorában megtapasztalta a csíksomlyói kegyhely pünkösdi búcsújának különlegességét. Ekkor találkozott először az ide zarándokló moldvai csángókkal. A csíksomlyói tanítóképzőbe járt, amit az 1916-os román betörés miatt egy időre meg kellett szakítania, Debrecenben végzett egy évet, majd később otthon fejezte be tanulmányait. Rövid csíkkarcfalvi tanítóskodás után Craiovában a román hadsereg katonája volt. Ez idő tájt határozta el, hogy az elszakadt magyarságért tennie kell, így beiratkozott a budapesti Tanárképző Főiskolára, ahol matematika, fizika, kémia és ének-zene szakon végzett. Tanulmányai után 1926-ban hazatért, és előbb Vulkánban tanított, majd Csíkszeredában kapott állást a tanítóképzőben.

A csángómagyarok felfedezője

Tudatosan hordani kezdte vasárnapokon és az ünnepnapokon a népviseletet, néptáncokat tanult meg, hogy később ezt a tudását is továbbadhassa. Szőttesbálokat, magyar népművészeti kiállítást, kórushangversenyeket rendezett. Ő szervezte meg először Csíksomlyón Ezer Székely Leány Napja néven a ma is élő rendezvényt. Három év után felmondtak neki, mert Magyarországon szerzett diplomáját a román állam nem fogadta el. Ebben az időben olvasott Bartók és Kodály népdalgyűjtő útjairól, akik szinte az összes magyarlakta vidéket felkeresték, kivéve a moldvai csángókat. Domokos Pál Péter ekkor, 1929-ben, huszonnyolc éves korában indult első ízben a csángók közé.

„Nem hallottam 28 éves életemig, hogy a szomszédunkban, a Kárpátoknak a keleti oldalán ennyi magyar van. Én azt tudtam, hogy a pünkösdi búcsúra jönnek, de nem öntudatosodott bennem, hogy ezek nekünk testvéreink, és ezek a magyar területen kellene legyenek. És ha az eszkimókról tudunk, hát miért nem tudunk a szomszédban élő testvéreinkről? Nincs az a könyv, nincs az a tankönyv, amelyikben egy szó volna ezekről!”

– idézte föl egy későbbi felvételen életének ezen megvilágosodását, és magyarázta indíttatását.

„Azt sugallta a bensőm: menj és végezd el te, amit ők [Bartók és Kodály a szerk.] nem végezhettek el. Gondolkodás nélkül bementem Moldvába. … Bejártam a csángó magyar falvakat, én hoztam Moldvából az első magyar népdalt. […] Olyan szavakat, szokásokat, dallamokat őriztek meg, amiket mi, a Kárpátokon belül élő magyarok már elfelejtettünk. Még ma is jegyezhetném, oly bőséggel és oly gazdagsággal őrzik szívük mélyén a magyar népdalt”

– emlékezett másutt.

Kutató- és gyűjtőmunkájának első becses eredménye, A moldvai magyarság című hiánypótló, úttörő kötete 1931-ben jelent meg. Moldvából visszatérve újra tanítani kezdett Kézdivásárhelyen, míg végleg el nem tiltották a pályától. Gyergyóalfaluba került kántornak. Három esztendeig, 1936-ig működött ott. Összegyűjtött anyagát Bartóknak és Kodálynak is bemutatta, akik további kutatásokra ösztönözték.

A Hídló végén kezdetű magyar népdalt Domokos Péter Pál gyűjtötte Bogdánfalván 1929-ben. Középkori, hangszeres eredetű táncdal. Alább két feldolgozása!

http://www.cimbalom.nl/mp3/hidlo-vegen-pallo-vegen.mp3

Menekülés Magyarországra: otthonról haza

A bécsi döntést követően, 1940-ben Hóman Bálint kinevezte a Kolozsvári Állami Tanárképző igazgatójává. Hogy megfeleljen az elvárásoknak, 1943-ban summa cum laude doktorált néprajzból, Kelet-Európa történelméből és magyar irodalomból a kolozsvári egyetem bölcsésztudományi karán. A bukovinai székelyek Magyarországra telepítése kapcsán Teleki Pál is véleményét kérte. Domokos ellenezte a Bácskába való telepítést. 1944 őszén családjával Budapestre menekült a románok elől, 1945-től a közoktatási, később a népjóléti minisztériumban dolgozott. Innen 1948-ban elbocsátották, mert a segélyezéshez amerikai civil adományokat vett igénybe.

Értékteremtés a kommunista diktatúra szorításában

Szárászpusztán birtokot kapott, gazdálkodásba kezdett, családja ezen idő alatt Budapesten élt. Áttelepült moldvai csángók és bukovinai székelyek között, Egyházaskozár, Szárászpuszta és Mekényes községekben tovább folytatta az anyag-, a népzenegyűjtést. Majd lecsapott rá a kommunizmus, mely egészen a rendszerváltásig szorongatta, zaklatta. Alig három év múlva elvitte az ÁVO, majd a földjét is elvették. Fizikai munkásként, jobbára építkezéseken dolgozott, majd később egy általános iskolában taníthatott. Ezután nyugdíjba vonulásáig (1961) Budapesten a József Attila Gimnáziumban és a Kaffka Margit Gimnáziumban tanított.

Életének további harminc esztendejében a kommunista diktatúra üldöztetésével dacolva jelentős műveket hozott létre. Felkutatta a verbunkos zene korai kéziratos forrásait. Dallamokkal kiegészítve közreadta Kájoni János Cantionale Catholicum című énekeskönyve első kiadásának teljes szövegét és Petrás Incze János 19. századi csángó pap és népköltési gyűjtő írásait. Könyvet írt Márton Áron erdélyi püspökről. Feladatának tekintette a csángók ügyének képviseletét. 1991-ben a könyvtára csángó vonatkozású anyagait átadta a Győrben alapítandó Arrabona Universitas Társadalomtudományi Karán működő Hungarológiai Tanszéknek. A gyűjtemény mellett százezer forintos alapítványt is tett olyan csángó fiatal képzésére, aki diplomaszerzés után visszatér szülőföldjére.

Szobra a csíksomlyói kegytemplom és kolostor mellett. Fotó: Wikipédia

A pápai látogatás áldása

A pártállam által félig-meddig eltűrt ifjúsági klubmozgalomban szinte mindegyik közösség meghívta, a kommunista rendőrség meg idős kora ellenére is folyamatosan kihallgatásokra rendeltem mert a határon túli magyarságért dolgozott, küzdött. Élete utolsó éveinek legnagyobb élménye az volt, amikor a budapesti Szent István Bazilikában találkozhatott a Szent II. János Pál pápa magyarországi látogatására érkező több mint ezer moldvai csángóval. Felemelő és egyben torokszorító pillanatok, órák voltak. Ott, az oltár mellett székely harisnyásan, csizmásan, sujtásos fekete atillában elmondta nekik, hogy

„ne feledkezzetek meg róla, hogy tőletek nyugatra van egy olyan ország, amelyben a testvéreitek élnek! Mert ti magyarok vagytok! Akárki akármit is mond nektek, azzal ti ne törődjetek! Őseitek nyelvét el ne feledjétek, ha elfelejtettétek volna, tanuljátok meg újra!”

1992. február 19-én Budapesten halt meg. 1986-ban Bethlen Gábor-díjjal, 1991-ben Széchenyi-díjjal és Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki kimagasló életművéért, nemzeti múltunk kutatásáért. Posztumusz Magyar Örökség Díjat (2002) és Magyar Művészetért Díjat (2006) is kapott.

Közkinccsé tette az árvák kincsét

Domokos Pál Péter hosszú élete során nemzetünk talán legelárvultabb gyermekei, a moldvai csángómagyarok sorsának alakulását nemcsak végig figyelemmel kísérte, hanem támogatta is, és a megmaradt moldvai magyarok által birtokolt archaikus szellemi kincset nemes finomsággal, hozzáértő érzékenységgel emelte be az egyetemes magyar kultúrába. Nem csak csodálatos dalaikkal, szépséges viseletükkel, csodás kincseket hordozó nyelvükkel, varázslatos kerámiáikkal, hanem minden elesettségükkel, jogfosztottságukkal, szenvedésükkel, bizonytalanná váló identitásukkal, önpusztító széthúzásukkal: teljes sorsukkal együtt vállalta a moldvai csángó magyarokat. Fonográffal, gyűjtéssel, a zene és az írott szó erejével szállt szembe a teljes felszámolásra irányuló román törekvésekkel. Akkor lehetünk méltóak életművéhez, ha soha nem felejtjük üzenetét: minden csángót, minden csángómagyart egyenként is meg kell menteni.

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/90754/pics/lead_800x600.jpg
csángók,csángómagyarok,Domokos Pál Péter,magyarság,moldvai csángók,nemzet,néprajz,népzene,történelem
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?