Blogolj!

Pulitzer József – Szegény makói fiúból amerikai szenátor és sajtómágnás

Bara Arisztid

Egy barátomnak valami közbejött és átpasszolta nekem a színházjegyét. A darab Pulitzer Józsefről szól, ezért kíváncsiságból – bár a Pulitzer-díj miatt már hallottam róla – elkezdtem kutakodni utána. Már elöljáróban elárulhatom, hogy élettörténete több mint érdekes.

Képzeld el, hogy egy tizenhét éves makói fiatalember egy kanyi angoltudás és egy cent nélkül elindul Amerikába. 22 évesen már szenátor, felküzdi magát a leggazdagabb amerikaiak közé, megépíti New York első felhőkarcolóját, megteremti a modern újságírást, perli az Egyesült Államok elnökét, és mindeközben küzd a sajtószabadságért és a demokráciáért!

Minden Makón kezdődött

Pulitzer József 1847. április 10-én született Makón, Pulitzer Fülöp, nagykereskedő és Berger Elize gyermekeként. A családfő vállalkozása sikeres volt, a ’48-as szabadságharc idején katonai élelmező volt, így a család semmiben sem szenvedett hiányt. A szülők nagy gondot fordítottak gyermekeik neveltetésére. József – Pestre költözésük után – a Hampel Antal vezette híres kereskedelmi iskola tanulója lett. A család sorsa azonban rosszra fordult. Az édesapa, Fülöp megbetegedett, és 1858-ban tuberkolózisban meghalt. A családfő halála után a vállalkozás tönkrement, Pulitzerék eladósodtak.

Katona szeretett volna lenni

1864 tavaszán jelentős esemény történt. Habsburg Miksa főherceg Mexikó meghódítására készült, s Pulitzer – bár szülei kereskedőnek szánták – a sereggel akart tartani a tengeren túlra. Pulitzert ugyanis vonzotta a katonaélet, annak idején a ’48-as szabadságharc is nagy hatással volt rá. A toborzáson azonban visszautasították, ugyanis Miksa seregébe gyenge állóképessége, illetve tapasztalatlansága miatt nem volt rá szükség. Pulitzer nem akart lemondani a katonaságról, s Hamburgba utazott, hogy onnan hajóval menjen a hadsereg után Amerikába. 1864 nyarán érkezett New Yorkba pénz és nyelvtudás nélkül.

Anyagiak híján Mexikóba nem mehetett tovább, ám Észak és Dél között éppen ekkor dúlt a polgárháború és az északi csapatok toborzói – kicsire nem adunk alapon - felvették Pulitzert a seregükbe és Kingstonban be is vonult még abban az évben. Katona lett ugyan, de fontos ütközetekben nem vett részt. De - megtapasztalva egy igazi háború mibenlétét - már nem rajongott a katonaságért úgy, mint annak előtte, s alig várta, hogy megpróbáltatásai véget érjenek. 1865-ben aztán leszerelt, és visszatért New Yorkba.

Angol híján némettudását kamatoztatta

Ám ott sem találta a helyét, hiszen a háború végével megnőtt a munkanélküliek száma, és nyelvtudás, illetve szakképzettség hiányában alig volt esélye munkát találni. Mint sok másik volt katona, Pulitzer is nyugatra indult - St. Louis felé vette az irányt, az volt ugyanis az amerikai németek központja, s abban reménykedett, német nyelvtudását itt kamatoztathatja. Kezdetben nehéz körülmények között élt, olyan munkákat kellett vállalnia, melyek fizikailag megerőltetőek voltak számára. Hogy helyzetén változtathasson, amikor csak tehette angolul tanult, és rengeteget olvasott. Egy ügyvéd barátja hatására pedig jogi tanulmányokba kezdett.

Egy nap munkaajánlatot kapott egy louisianai ültetvényen. Hajóra is szállt, ám a hajó legénysége egy csalással megszabadult az utasoktól, akiknek vissza kellett térniük St. Louisba. Pulitzer számára azonban szerencsés fordulat volt ez. A csalás történetét ugyanis megírta, s egy újságíró tanácsára elküldte azt a német nyelvű Westliche Postnak, ahol a cikk meg is jelent. Ettől kezdve olykor-olykor megjelentették munkáit. Végre 1868-ban jobbra fordult a fiatal újságíró sorsa: állandó riporteri állást ajánlottak neki a lapnál. Pulitzer szorgalmával, akaratával kivívta a szakmabeliek elismerését.

Itt már Joseph Pulitzerként

Politikai karrier és 30 000 dollár

Rá egy évre már politikai pályája is kezdetét vette, méghozzá egy váratlan képviselői jelöléssel. Pulitzer - egyre belemélyülve a politikába - a radikális republikánusok aktivistája lett, s a következő mandátumüresedéskor őt javasolták a posztra a helyi gyűlésen. Meg is szerezte a képviselőséget Missouri államban. Politikai pozícióját pedig teljes mértékben az igazságosság és a reformok érdekében használta fel. 1872-ben a republikánus párt vereséget szenvedett a választásokon, és a Westliche Postnak sem mentek jól a dolgai. Ekkor a szerkesztők úgy döntöttek, hogy a tulajdonjog egy részét alacsony áron eladják Pulitzernek. Igaz, pár hónap múlva visszavásárolták tőle az eladott tulajdonjog nagy részét, ám azt már 30 000 dolláros haszonnal adta vissza, így Pulitzer megalapozhatta jövőjét.

1875-ben ismét bekerült a törvényhozásba, de már demokrataként, mert kiábrándult az egyre züllöttebb republikánus pártból. Az 1876-os választások során Pulitzer neve országszerte ismert lett a kampányban való jelentős részvétele miatt, utána pedig a The Sun tudósítójaként bíráló hangvételű, bátor cikkei miatt figyeltek fel rá. 1878-ban azonban még ennél is többre, saját lapra vágyott: ezen keresztül akarta megvalósítani elképzeléseit.

Első saját lapját, az Evening Dispatchet egy aukción vette meg, majd az Evening Posttal társulva létrejött a St. Louis Post-Dispatch. Egy évre rá már egyedüli kiadója a lapnak, amely – a beköszönő szöveg alapján - nem lesz egyetlen párt kiszolgálója sem, hanem a nép érdekeit fogja szem előtt tartani, s szembeszáll mindenféle csalással. Az oknyomozó, tényfeltáró újságírásban senki nem volt olyan bátor és következetes, mint ő. Pulitzeri sajátosság volt, hogy a komoly hírek mellett szenzációs eseményekről szóló tudósításokat is megjelentetett, mindezt magas színvonalon. Így alakult ki az új hírlapírás, melynek elemeit ugyan nem Pulitzer találta ki, ám alkalmazásuk teljesen egyedi volt.

A St. Louis Post-Dispatch egyik korabeli címlapja

Pulitzer-birodalom

Közben politikai pályafutásának búcsút intett. Régóta érdekelték már a keleti parton létrehozott sajtóbirodalmak, olyannyira, hogy végül ő maga is New Yorkba költözött. Ismét egy rossz anyagi körülmények között lévő lapot vásárolt, a The New York World-öt. Olyan erős lapokkal kellett felvennie a versenyt, mint a The Sun, a The New York Herald, vagy a New York Tribune. Beköszönőjében Pulitzer ismét hangsúlyozta, hogy lapját a nép ügyének és nem a pénzarisztokrácia kiszolgálására szánja.

A terve az volt, hogy folytatja, és tökéletesíti az újfajta hírlapírást. Ennek érdekében a Post-Dispatch dolgozóinak nagy részét áthelyezte New Yorkba, a Worldben pedig csakúgy, mint az előző lapjánál, ötvözte a népszerű tömeglapot és a minőségi elitlapot.

„Ha egy újság csakugyan a köz érdekeit akarja szolgálni, nagy példányszámra van szüksége, először is, mert híreit és véleményét a lehető legszélesebb körben kell terjesztenie, másodszor, mert a példányszám hirdetést jelent, a hirdetés pénzt hoz, a pénz pedig függetlenséget biztosít.”

A World teljesen független volt: pártoktól, politikusoktól. Nem volt megvesztegethető. Itt Pulitzerék már nemcsak helyi, hanem országosan is ismert közszereplőket és azok kétes ügyleteit vették górcső alá. Az újság bővelkedett a társadalmi problémák feltárásában, figyelemfelkeltő sajtókampányokban és szenzációs, de persze hiteles hírekben. Népszerű műfaj volt pl. a tényfeltáró szociográfiai riport, illetve a bűnös közszereplők ellen indított „keresztes hadjárat”.

Összefoglalva, az újság elsődleges célja a közszolgálatiság volt, hiszen Pulitzer jól tudta: a nyilvánosság morális hatóerő. A négy legfontosabb célja volt: informálni, tanítani, kritizálni-ellenőrizni, és végül, de nem utolsó sorban szórakoztatni.

New York World 1899. július 28.

Az írásokra jellemző volt a tények tisztelete mellet (amit Pulitzer maradéktalanul megkövetelt kollégáitól), a humor, a tömörség, a jó összefoglaló készség. Pulitzer abban is különbözött a többi szerkesztőtől, hogy vitás ügyek esetében mindkét felet meghallgatta, s nemcsak azt, amelyikkel ő szimpatizált.

Itt nyomták a New York World-öt

A szerkesztőség abban az 1890-ben elkészült, 20 szintes és 94 méter magas New York World Buildingben volt, amit maga Pulitzer építetett. A Pulitzer Buildingként is nevezett épületet akkor a világ legmagasabb felhőkarcolójaként tartották számon.

A Pulitzer Building

Ismerték Európában, és a Fehér Házban is odafigyeltek szavára

Munkássága nyomán méltán érdemelte ki a sajtó a 20. században a negyedik hatalmi ág elnevezést, hiszen a sajtó befolyása Pulitzer révén oly mértékben megnőtt, hogy újsága képes volt elnököt hatalomra juttatni, politikai változásokat elindítani. Cleveland elnök például nagyban köszönhette neki győzelmét az 1884. évi elnökválasztáson:

„…ha akkoriban a New York-i World nem támogatja a demokraták céljait olyan erőteljesen és hatékonyan, a végeredmény könnyen az ellenkezőjére fordulhatott volna.”

Beperelte az amerikai elnököt

A Panama-botrány során a World pénzügyi manipulációval vádolta meg Roosevelt elnök sógorát és a későbbi elnök, Taft fivérét. Mindemellett magának az elnöknek szavahihetőségét is megkérdőjelezték. Roosevelt bosszút akart állni Pulitzeren, és a szövetségi ügyészség által indított eljárást követelt. 1909-ben rágalmazás miatt vádat emeltek a World kiadója, Pulitzer és két másik újságíró ellen. A lap azonban „visszavágott”, méghozzá azzal vádolva a republikánus kormányt, hogy vádemelésük nem más, mint a sajtószabadság elleni fellépés. Végül a szövetségi bíró úgy határozott, a sajtónak joga van ahhoz, hogy a tudomására jutott információkat ismertessék, és azokból összefüggéseket állítsanak fel. A vádat így elejtették. Az ügy országszerte ismert lett, és rengetegen, köztük politikusok is méltatták az újság sajtószabadságért vívott küzdelmét.

Pulitzer 1909-ben

Joseph Pulitzer nem sokkal ezután, 1911. október 29-én halt meg. Halálának hírét az amerikai újságok a címoldalon közölték.

A Pulitzer-díj és a 2 millió dolláros hagyaték

Mivel az egykori makói legény fontosnak tartotta, hogy az újságírók műveltek és nagy tudásúak legyenek, és egyébként is szerette volna az újságírás színvonalát és rangját emelni, támogatta az újságírás egyetemi szintű oktatásának elindítását. A Columbián 1912-ben, már Pulitzer halála után, indult útjára az újságírás felsőfokú oktatása (Graduate School of Journalism).

A Pulitzer-díjat először 1917-ben osztották ki. A kezdeti kategóriák (Pulitzer javaslata alapján) a következők voltak: közérdeket leginkább szolgáló lap, az év legjobb riporteri munkája, a legkiválóbb vezércikk, az amerikai életmódot leghívebben ábrázoló regény, a legszínvonalasabb drámai alkotás, az USA-ról írt legjobb történelmi munka, a legjobb életrajzi mű, ami példát mutat a hazafiságról. Ma már a Pulitzer Prize Board 21 kategóriában osztja ki a díjat.

A Pulitzer-díj

A Magyar Pulitzer-emlékdíjat egy New Orleansban élő magyar üzletember, Fábry Pál alapította 1988-ban, hogy a magas színvonalon alkotó magyar újságírók is kitüntetésben részesüljenek.

Lapjait Pulitzer a fiaira hagyta, de sajnos a World nem tudott megbirkózni az új konkurens tabloidokkal és a gazdasági világválsággal, és a fiúk végül kénytelenek voltak eladni azt a Scripps-Howard sajtóláncnak. Utolsó kiadása 1931-ben volt. A Saint Louis Post-Dispatch azonban sikeres maradt Joseph nevű fia vezetése alatt, és országosan elismert lapnak számított. A rádió és a televízió térhódítása idején bekapcsolódott a fejlődésbe: saját rádióállomása, később saját tévéstúdiója lett. Ifjabb Pulitzer József pedig átvéve a családi örökséget, több rádió- és tévéállomást is vásárolt, s az egykori újságkiadót egy hatalmas médiatársasággá alakította át. Az igazgatótanács 1999-ben eladta a rádió-és tévéállomásokat, és végül a Pulitzer-birodalom ismét teljesen az újságírásra koncentrált. Ma több napi-és hetilap kiadójaként van jelen az amerikai sajtópiacon.

Pulitzerről a fentieken kívül még annyi érdekességet találtam, hogy felsorolni is nehéz lenne. De egy biztos: ő is egy magyar géniusz volt, akire nagyon büszkék lehetünk!

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/86435/pics/lead_800x600.jpg
Pulitzer József,Pulitzer-díj,satjtómágnás,újságírás,újságíró
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?