Blogolj!

Karinthy Márton – Küzdelmes élete volt zsenik és őrültek között

Bara Arisztid

Szerdán az a hír fogadott a Blogstaron, hogy meghalt Karinthy Márton Kossuth-díjas színigazgató, színházrendező, író, a Karinthy Színház és ennek elődje, a Hököm Színpad alapító igazgatója, Karinthy Ferenc író fia, Karinthy Frigyes író unokája. Hirtelen belegondoltam, hogy milyen lehetett az élete apja és nagyapja árnyékában.

A kis Marci

Karinthy Márton 1949. szeptember 1-én született Budapesten. Édesapja munkája miatt rengeteget járt színházba, így már nyolc éves korában tudta, hogy színházi rendező lesz belőle. Otthon, a padláson még saját színházat is alapított, ahova a szülei csak meghívással léphettek be.

Örkénytől Devecseriig, Zelktől Somlyóig sokan jártak hozzájuk és a kisfiút teljesen elvarázsolták ezek az okos, szellemes, tehetséges és sikeres emberek. Imádta hallgatni beszélgetéseiket, eszmefuttatásaikat. Közéjük akart tartozni, de egy idő után rá kellett jönnie, hogy közöttük ő mindig csak a kicsi Marci marad.

A családban azonban nem csak zsenik, de őrültek is voltak: a skizofrénia, a depresszió, az autizmus és az alkoholizmus is jelen volt köztük. Márton nagybátyja, Karinthy Gábor költő is közéjük tartozott, aki kizofrén volt, esetleg autista, de az biztos, hogy kényszeres.

Apjával, Karinthy Ferenccel és anyukájával, Botos Évával 1963-ban / Fotó: Fortepan

Nem feltétlenül előny Karinthynak lenni

Az iskolában – ahol nem volt rossz tanuló, ennek ellenére az iskola a szükséges rosszt jelentette neki – egy emlékezetes felelés alkalmával tudatosult benne, hogy nem feltétlenül előny Karinthynak lenni:

„A tanár felszólított és közölte, ez neked biztosan könnyű lesz. Erre felcsattant az egyik osztálytársam: A nagyapád zseni volt, de te hülye vagy! Ekkor értettem meg: a nevem nem jelent semmit, a magamét kell hozzáadnom a nagy Karinthy-életműhöz”.

A Karinthy Színház

A Fazekas Mihály Gimnázium után egyenes út vezetett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1973-ban végezte el a rendezői szakot. Osztálytársai megannyiszor a képébe vágták, hogy biztosan csak az apjának köszönheti, hogy felvették. Pedig apja még direkt telefonált is a főiskolára, hogy ha nem tehetséges a gyerek, akkor eszükbe ne jusson felvenni a fiát.

Az ifjú Karinthy Márton

Ugyan az osztálytársaknak nem volt igazuk, ennek ellenére nem ő volt az, aki leginkább csillogott-villogott közöttük. És ahová utána került, a békéscsabai teátrum sem volt az álmok álma. Akkoriban a sereghajtók közé tartozott. Jött aztán a jobb formában lévő pécsi színház, többet rendezett a Játékszínben, a Népszínházban is, de valójában nem találta a helyét. Úgy érezte, nem fogadta be a szakma, akadtak, akik akár tán le is nézték. Küszködött.

Ekkor jött az ötlet, ha nem fogadják be, hát akkor csinál magának valami sajátot. A bizonyítási kényszer pedig ehhez elszántságot is adott. Újfent küszködött, hiszen hatalmas fába vágta a fejszéjét. Birkóznia kellett bürokratákkal, fafejűekkel, mire 1982-ben megalapíthatta az első és egyetlen budai kőszínházat, a Hököm Színpadot, aminek 1988-tól jogutódja a Karinthy Színház. Hogy ennek a jelentőségét megértsük, fontos tudni, hogy a magánszínházak a háború előtt létező, működő és fontos elemei voltak a kulturális életnek, viszont a háború és az államosítás kiradírozta őket a térképről és csaknem négy évtizedre volt szükség ahhoz, hogy ismét legyen Magyarországon.

Egy végletekig lepusztult kis mozit pofozott úgy-ahogy helyre, amit azóta is tökéletesítgetett. A kezdeti döcögősség, stíluskeresés után elkezdett sajátos profilt kialakítani. Egyre több békebeli, valaha például a Vígben óriási sikert aratott vígjátékot ásott elő, és megtalálta a mához való kapcsolódásukat, bebizonyította, hogy ezek ma is megállnak a lábukon, és sikert aratott velük. Azonban a látszólag totális könnyedségekbe is közlendőt, fricskákat csempészett. Időnként bevállalt valami keményebbet, mert kockáztatni.

Ezalatt megtanult remekül bánni a színészekkel, „körbe” szeretni őket, miközben megvoltak az elvárásai. A csupa nagy név mellet pályakezdő fiatalok is helyet kaptak előadásaiban.

Az íráshoz csak későn vette a bátorságot

Úgy ötven éves volt, amikor először tollat mert venni a kezébe. Az Ördöggörcs című regényének hihetetlen sikere lett. Ez a monumentális alkotás egyszerre fikció, dokumentum és interjúk halmaza. Három generációt, a három „nagy" Karinthyt, Frigyest, Ferencet és Mártont próbálja elemezni, miközben a főhős Karinthy Gábor, Karinthy Frigyes első házasságából született fia. A családregény – vagy ha jobban tetszik aparegény – nemcsak három nagyszerű irodalmár, művész, hanem az egész XX. század leirata is egyben.

„Kockáztattam, hogy megbukom, de ennél fontosabb volt, hogy el tudjam helyezni magam a családi panteonban […] A könyvvel meggyóntam és kiírtam magamból a traumáimat, még a betegséget is. Most már a saját helyemen érzem magam, nem kell többet bizonyítanom.”

Az Ördöggörcs első, 2003-as kiadása

Későn jött, de megérkezett a méltán megérdemelt elismerés

Sokáig semmilyen elismerést nem kapott sehonnan. 2013-ban tört meg a jég, egyből egy Kossuth-díjjal, melyet a sajátos szellemiségű, nagy közönségsikernek örvendő színházi műhely létrehozásáért, három évtizedes vezetői és rendezői tevékenységéért, írói munkásságáért, a Karinthy-hagyomány és -szellemiség ápolásáért, továbbviteléért kapott.

Hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el, 70 éves korában. Úgy rendelkezett, hogy lánya, Karinthy Vera és két közeli munkatársa vigye tovább a Karinthy Színházat, mely ezután is folytatni kívánja a Karinthy Márton által megalapozott szellemiségű, polgári, szórakoztató színházat.

Karinthy Márton most már valahonnan fentről mosolyog ránk, hiszen már tudja, hogy az ő helyén is űr maradt, csakúgy, mint híres rokonai után.

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/85784/pics/lead_800x600.jpg
író,Karinthy Márton,Karinthy Színház,rendező,színházigazgató
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?