Blogolj!

Csuja Imre – Talán egész hivatását köszönheti vidéki nagymamájának

Bara Arisztid

Csuja Imre több mint 35 éve van a pályán. Egyike hazánk azon színészeinek, akik nem csak a színpadon, hanem filmen, sorozatban és szinkronban is maradandót alkottak – és remélem, hogy ez még sokáig így is lesz!

Sokszor látjuk-tapasztaljuk, hogy ahol isten ad, ott el is vesz. Nincs ez másképp Csuja Imrével sem, aki tehetséget, népszerűséget, szerető családot kapott - és már második fiát veszíti el. Azon törtem a fejemet hogy vajon honnan gyökeredzik ez az őserő, amivel túl tud élni két ilyen csapást?

Arra jutottam, hogy a vidéki, természet közelben élő emberek sokkal bölcsebbek nálunk, városiaknál. Ők még ismerik a világ rendjét és valahogy elfogadóbbak is ezzel szemben. Csuja Imre is vidéken, egészen pontosan Hajdúnánáson született, 1960. július 11-én és egész gyerekkorát ott töltötte családjával. Szülei kétkezi munkával foglalkozó, alkotó emberek voltak: édesapja asztalos, édesanyja varrónő volt, ám volt ott egy nagymama is.

A nagymamának köszönheti a versek szeretetét is

Öt éves korában a nagymamája rengeteg verset tanított neki, majd megtanította írni és olvasni is, így már kisgyerekként magától is falta a verseket. A nagyi sokszor átvitte őt a szomszédokhoz, ahol a kis Imi mindig elszavalta az újonnan tanult verseket. Egy ilyen alkalommal érezte először a katarzist magánál és a hallgatóságnál is, amelynek teljesen a hatása alá került. Túlságosan elégedett volt magával, ám amikor egy búzatábla mellett sétáltak el nagymamájával, akkor a bölcs asszony azt mondta neki:

Látod, azt a kalászt, amelyik úgy áll, mint a cövek? Az teljesen üres. És azt amelyik lehajtja a fejét? Az teli van búzaszemekkel.

Imi értette a célzást és azóta sem felejtette el - egész lényébe beépült.

Csuja Imréből színész válik

Valószínű, hogy szavalósikerei hatására (is) jelentkezett 17 évesen egy amatőr színjátszó körbe, majd amikor eljött az ideje, jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1984-ben diplomázott. Ő is azok sorába tartozott, akik szerint egy kezdő színésznek mindenben – különböző szerepekben, rendezőkkel és színházakban – ki kell próbálnia magát, ezért rengeteg színházban játszott. Először Pécsre, onnan Debrecenbe, Egerbe, majd a budapesti Arany János Színházba került. Ezt követte tíz év szabadúszás - egészen az Örkény István Színház alapításáig, ahol ma is szívvel-lélekkel dolgozik.

A népszerűséget csak az igazán nagyok tudják kezelni

Kevés olyan aktív magyar színészt tudok felsorolni, akinek a színművészet minden egyes területén olyan ikonikus szerepek jutottak volna, mint Csuja Imrének. Al Bundy, vagy Jose Luis Torrente szinkronhangja, A mi kis falunk Polgármestere, az Üvegtigris Csokija, a Pillantás a hídról Eddie Carbonéja, az Imi, mondj egy verset főszereplője, aki szerepei mellett karitatív tevékenységével is egy sor égető problémára hívja fel a figyelmet.

Egy ország ismeri az arcát és jellegzetes orgánumát mégis meg tud maradni annak a jó értelemben vett egyszerű, kedves és közvetlen embernek, akinek minden szavából árad a szeretet, a szakma és a közönség iránti tisztelet. Nem csoda, hogy olyan sokan szeretjük őt!

Színészete nem merül ki a kedves, egyszerű karakterekben

Csuja Imre nem karakterszínész, bármit el tud játszani. Erre kiváló példa a IV. Henrik, amelynél nem sok komolyabb szerep létezik. Óriási munkája volt benne, de meghozta gyümölcsét. Alakítását a szakma Gábor Miklós-díjjal ismerte el, amit az év legjobb Shakespeare-alakításáért osztanak ki.

Ady-estje is nagyon erős. Amikor azt kérdezték tőle, hogy miért pont Adyt választotta, így felelt:

„Ady izgalmas, barátságos, csodálatos, röviden: a minden. Már fiatalkorom óta meghatározó számomra, a Színművészeti felvételijén is elszavaltam tőle egy verset, pofátlanul a Harc a nagyúrral címűt (nevet). A főiskola után viszont harminc éven át nem mondtam nyilvánosan Adyt, mert szerintem kell hozzá egy megéltség, élettapasztalat, olvasottság, amivel akkor, úgy éreztem, én nem rendelkezem. Ötvenéves voltam, amikor azt gondoltam, hogy talán eljött az ideje újra megnézni a verseit”.

Hogy lehet ennyi szöveget megtanulni?

Mindig is csodálkozom, hogy a színészek hogyan tudnak ilyen rengeteg szöveget megjegyezni. Csuja Imrének van erre egy sajátos módszere, méghozzá az, hogy átmásolja kézzel a szöveget, amit kap.

„Azzal hogy leírom, egyszerűen beég az agyamba a szöveg anélkül, hogy magolnám. Az utóbbi években szoktam rá erre, a kis szereptől az abszolút főszerepig mindent így tanulok. Nem is tudom, hány nagyméretű füzetet teleírtam már… sajnos nem mindet tartom meg, kivéve néhányat azok közül, amelyeket a szövegkönyv hátoldalára írok. Az egyik darabot, a IV. Henriket mint egy szerzetes, hónapokon keresztül másoltam. Esténként és a szünetekben tanultam, vagy csak azért bejöttem a színházba korábban egy másik előadás estéjén, hogy másolhassam. Piszkosul fárasztó, fáj tőle a kezem, de rekordidő alatt megtanulom a szöveget.”

Izirájder Polgármester Úr!

Sokszor köszönnek így neki az utcán. Szerencsére sokan ismerik a színházból is, nemcsak filmszerepeiből. Sőt, sokan a film miatt mentek őt megnézni a színházba, hogy „komoly” szerepben vajon milyen lehet. Én megmondom: ott is zseniális!

Irgalmatlan nagy fájdalmában – amit a napokban második fia elvesztése okoz neki – a munkába temetkezik. Menjünk, nézzük meg őt, segítsünk neki, támogassuk őt ennyivel!

Leadkép: szinhaz.org, Nagy Gergő

Címkék: Csuja Imre, színész
https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/84752/pics/lead_800x600.jpg
Csuja Imre,színész
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?