Blogolj!

Vekerdy Tamás - A lázadó gondolkodó kalandos útja

Bara Arisztid

Csendben távozott az élők sorából Vekerdy Tamás – olvastam a minap búsan a hírekben. Hatalmas űr támadt a helyén. Hol vannak az utódok? Hol vannak a lázadó és rendkívül művelt nagy és szabad gondolkodók? Sajnos van egy olyan sejtésem, hogy sehol. Bár – ahogy Vekerdy Tamás is mondta – mindig van remény.

Vekerdy Tamás, Magyarország egyik legnevesebb oktatáskutatója és gyermekpszichológusa tetemes mennyiségű tanulmányt, könyvet, televíziós megjelenést hagyott maga mögött. De ezen kívül vajon mit tudunk róla?

Szabad embernek született

Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született Budapesten Vekerdy Géza ügyvéd és Friedrich Anna gépírónő gyermekeként. Édesapja rengeteget foglalkozott vele, ő jelentette neki az érzelmi biztonságot. Sokat beszélgettek, kirándultak, játszottak, és ami a legfontosabb, mindenben a támogatásáról biztosította a fiát. Erre egy remek példa, hogy egy időben Vekerdy Tamás költő szeretett volna lenni és ezért elkezdett verseket írni, csak úgy ontotta magából a költeményeket. Míg édesanyja lebeszélte róla, azzal, hogy a költők általában nagyon szegények, ráadásul Vekerdy egyáltalán nem is tehetséges, addig apja egy stilisztikai könyvet vásárolt neki, hogyha mégis költő szeretne lenni, akkor már ismerje az összes versformát.

Vekerdy Tamás ötévesen szüleivel, 1940-ben. Forrás: Arcanum adatbázis Fotó: 168 óra, 1993. június 15. / 24.szám / Arcanum

Amikor tizenhét éves lett megkérdezték tőle, hogy mi lesz belőle, ha nagy lesz. Erre azt felelte, hogy hobó, vagyis szabad ember. Erre egy film nézése közben jött rá. Akkor játszották a mozik A pármai kolostort, ami úgy kezdődik, hogy robog egy hintó a sziklás észak-olasz tájon, benne ül egy gróf meg egy hölgy. Egyszer csak leugrik a hintó elé egy szikláról egy lobogó köpenyű, széles karimájú kalapot viselő alak, mire a gróf rémülten a pisztolyához kap. Az alak grandezzával meglengeti előtte a kalapját és meghajol, a gróf megkérdezi tőle, ki vagy, mire Gérard Philipe azt feleli, „szabad ember”. Ő meg ott ült a moziban, és azt mondta magának:

„úristen, én is ez akarok lenni! Szabad ember”!

Kalandos, kacskaringós út vezetett a gyerekpszichológusságig

Édesapja csak egyet kért tőle, legalább végezzen el egy egyetemet. Bár a legrosszabb kádernek számított, ’56 után még befejezte a jogi egyetemet, de mégsem akart ügyvédnek állni – pedig apja protekciója ezt lehetővé tette volna. Ehelyett elment statisztálni a Nemzeti Színházba és dolgozott házi tanítóként is.

Ezután a Család és Iskola című laphoz jelentkezett kézbesítőnek, de végül tudósítónak vették fel külsősként. Ott mondták neki, hogy végezze el a pszichológia szakot. Tíz évet dolgozott a lapnál külsős, majd belsős munkatársként, közben elvégezte a pszichológia szakot az ELTE-n.

Miután otthagyta a lapot, a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológiatanára lett. Volt a IX. és a III. kerület Nevelési Tanácsadó pszichológusa, az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa és tudományos tanácsadója, szeniora, a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén docens.

Vekerdy Tamás az MTV stúdiójában 1979-ben (Fotó: Fortepan/Rádió és Televízió Újság)

Később a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatójaként, az iskolázás szabadsága Európai Fórumának közép-európai szóvivőjeként, majd alelnökeként, az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság elnökeként, a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagjaként, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagjaként, valamint a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagjaként is tevékenykedett.

A Waldorf

Mindig is támogatta az alternatív pedagógiai módszereket. Részt vett a hazai Waldorf-iskolák megszervezésében és tanárképzésének kialakításában. Négy gyermeke közül legnagyobb fia, Vekerdy Dániel waldorfos tanár, majd iskolaigazgató lett.

Vekerdy Tamás véleménye az volt, hogy a központi alaptantervre nincs feltétlenül szükség, lehet persze egy alapvető szabályozás, ami irányokat ad, de az is csak akkor jó, ha ezektől helyileg, autonóm módon el lehet térni. Hogyha a tanárokat szabadon hagynánk, mondta, akkor az alapvető féltucatnyi-tucatnyi kompetenciát és tudásréteget, ami tényleg értékes és fontos, maguktól is megtanítanák, a többi területen pedig vissza kell adni a szabadságukat, mert az jobb lenne mindenkinek.

Amikor arról kérdezték, milyen a jó iskola, gyakran felel idézetekkel, például, hogy: „ahol untatnak, onnan menekülj”, „a kevesebb több”, vagy „tévedni jó, hibázni jó”. Ezek a mondatok tulajdonképpen arra a kérdésre is választ adtak, hogyan kell jól élni.

Szilárd meggyőződésem, hogy ez az út vezet egy szorongásmentes, szabadon gondolkodó élethez. Ezt már akkor láttam, amikor a gyerekeimet egy hagyományos iskolából egy alternatívba vittem. Érdekes módon az addig gátlásos, meg nem szólaló gyerekem, aki felettébb rossz volt matekból, teljesen kinyílt és amikor gimnáziumba került, már egy egészséges önértékeléssel rendelkező, nyitott gyerek volt, aki nem mellesleg dicséretet kapott év végén matematikából (is).

Szülők és gyerekek ezreinek segített

Nagyon határozott véleménye volt a gyereknevelésről, szülők ezrei lélegeztek fel szavait olvasva – többek közt én is –, amikor hangot adott annak, hogy a gyerek akkor lesz kiegyensúlyozott, boldog, ha a szülei is jól érzik magukat, és nem görcsölnek rá túlságosan a szülői szerepre. Sőt, azt is állította, hogy a gyerekek iszonyatosan kimerítőek, és simán lehet sírni előttük, sőt, gyakran le kell őket passzolni ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát.

A családapa

Kevesen tudják, hogy elismert szakemberként, negyvennégy évesen lett apa. Három fia van, a legidősebb ma már negyven éves, a legfiatalabb gyermeke, egyetlen lánya pedig huszonnyolc. Gyermekei nagyon jó apának tartották. Ugyanúgy foglalkozott velük, mint anno édesapja ővele.

Amikor azt kérdezték tőle, hogy könnyebb-e gyerekpszichológusként apának lenni, ezt felelte:

„Egyáltalán nem. Épp ezért döntöttünk úgy a feleségemmel, aki szintén gyermekpszichológus, hogy a gyerekeinkhez civilként viszonyulunk. Ha otthon is pszichológusok lettünk volna, akkor megőrültek volna tőlünk a gyerekeink, és mi is megőrültünk volna. Meggyőződésem, hogy az én szakmámban csak akkor lehet valaki normális, ha a magánéletében megmarad esendő apának, esendő szülőnek”.

Az örök lázadó

Az alábbi Vekerdy Tamás idézet a kedvencem tőle, mert én is mindig ezt éreztem magamban.

„Remélem, hogy még ilyen öregkoromban is tudok lázadni. Tehet-e mást egy értelmiségi, mint hogy lázad? Hiszen nem vagyunk tökéletesek, s amiben élünk, az sem tökéletes, így csak lázadni lehet ellene.”

Vekerdy Tamás 2019. október 9-én hunyt el. Családtagjai úgy fogalmaztak, hogy „csendben elment”. Ám szerencsére itt maradt nekünk kézzel fogható öröksége: a tanácsai és nézetei. Hiányozni fog!

Leadfotó:femina.hu

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/84503/pics/lead_800x600.jpg
gyermekpszichológus,pszichológus,Vekerdy Tamás,Waldorf
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?