Blogolj!

Király Tamás – A világhírű avantgárd divattervező, aki soha sem adta el magát

Bara Arisztid

Múlt héten ellátogattam a Ludwig Múzeumba, ahol most – többek közt – Király Tamás elképesztő ruhakölteményeire lehet rácsodálkozni. Király soha sem volt az a szó szoros értelmében vett divattervező, ő mindig valahol a divat és a művészet közötti vékony mesgyén balanszírozott. A pénz soha sem foglalkoztatta, csak a siker, és a figyelem, amiért megtett és el is érte ezeket.

A kis Királyból nagy király

Király Tamás 1952. szeptember 13-án született Gyöngyösön. Az iskola után szeretett volna bekerülni az állami művészakadémiára, de a meg nem értés miatt sorozatban elgáncsolták. Közben Budapestre költözött, ahol kitanulta a dekoratőri szakmát, és elkezdett a lakásán performanszokat rendezni. Hamarosan megszülettek első, saját tervezésű ruhái is.

A nyolcvanas években süvítő üstökösként robbant be a köztudatba és hatalmas ismertségre tett szert, mint a magyarországi avantgárd irányzat képviselője. Tulajdonképpen az első divatbemutatójával Király Tamás egy éjszaka alatt lett sztár.

A Divatséták

A divattörténelembe is bevonult rendezvényei az úgynevezett Divatséták voltak. Ezeken az élő divatbemutatókon a modellek a turisták közé vegyülve mutatták be a kollekciót. A szemtanuk elbeszélése szerint a turisták nem hitték, hogy ilyen itt, Magyarországon, Kelet-Európában létezik.

Fotó: Almási J. Csaba

A divat pápája

Király egyesítette a divatot a művészettel, itthon is meghonosítva ezzel a preformance-okkal tarkított divatszínház műfajt. Sok mindenben megelőzte a korát, olyan dolgokra érzett rá, talált ki, amiket később mások tettek mainstreammé. Azonban itthon sohasem értékelték eléggé. Nem úgy, mint külföldön, ahol például a Stern magazin egyenesen a divat pápájaként emlegette.

Fotó: Facebook, Király Tamás

1988-ban berlini Dressaterre a világ hét vezető avantgárd divattervezője mellé egyedül őt hívják Európa keleti feléből. Az idehaza „elátkozott” Király ugyanazon a színpadon, ugyanannak a show-sorozatnak a keretében mutatta be legújabb munkáit, mint Vivienne Westwood, Claudia Skoda, vagy Yoshiki Hishinun.

A modern művészetek fellegvárának számító New York-ban is jelentős sikereket aratott.

 „New Yorkban elég nehéz újat mondani. Olyan, mint egy hatalmas gyár, ahol félóránként legördül valami újdonság a futószalagról, bármilyen műfajban. Négy variálható ruhát vittem ki és akadálypályára emlékeztető kifutót építettem, melyen hol mászni, hol bújni kellett a modelleknek. Beálltam és ott a közönség előtt alakítottam a ruhákat. A négy ruhából volt hét kör, az huszonegy modell, ami eleve meglepte a közönséget. Hogy ott, a bemutató alatt születnek új ruhák, a tervező aktív közreműködésével - ez szokatlan dolog. Szóval siker, teljes siker volt.”

Király Tamás bemutatói mindig tartogattak meglepetéseket, meghökkentő elemeket. Ezt szerették és értékelték nagyra szerte a világon.

Fotó: Almási J. Csaba

A modelljei is különlegesek voltak

Király Tamás már a nyolcvanas években sem profi modellekkel dolgozott, hanem sokkal inkább érdekes karakterekkel. A show-kon duci nők, tetovált emberek és Down-szindrómások is feltűntek. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy szép nők ne jelentek volna meg a kifutóin, csak a modellekkel is azt a sokszínűséget akarta szemléltetni, hogy milyen sokszínűek is vagyunk mi emberek.

Fotó: Playboy magazin a 90-es évekből

Bemutatóin nemcsak a modellek, a showelemek és a ruhák, hanem az alapanyagok is szokatlanok voltak. Bár a nyolcvanas években nem volt téma az újrahasznosítás, ő már akkor ilyen anyagokkal dolgozott: fekete szemeteszsákból vagy régi karácsonyfadíszekből is látványos ruhakölteményeket alkotott.

Büszke volt magyarságára

Minden elvarázsoltsága ellenére, ami színpadias kreációira volt jellemző, országa tradícióit sem hanyagolta el: kollekcióiban megjelent a népviselet, visszatérő elem volt például a pártára emlékeztető kalap. Modelljei gyakran viseltek olyan alsószoknyákat, amelyek magyar parasztasszonyok generációit melegítették, ha a téli szél süvített a földeken.

Sok országba hívták élni és dolgozni, ő mégis maradt a gyökereinél és kis budapesti lakásában.

A csillogás mögött egy szerény és – bármilyen meglepő – szegény ember állt

Király Tamás olyan divatkreátor volt, aki nem adta el magát senkinek. Őt nem tudta megvásárolni egy nagy gyártó sem a tömegcikkei számára, nevét sem esernyőkre, sem harisnyákra, sem napkrémekre nem engedte nyomtatni.

Egyszerűen nem is tudom elképzelni, hogy miből tartotta fenn magát, hiszen a ruháit sem bocsátotta áruba. Egy szó, mint száz, Tamásnak sosem volt sok pénze, és az a kevés sem tartott sokáig.

Sikerei ellenére egy nagyon szerény, halk szavú ember maradt.

Egyszer mindennek vége szakad

Én azon szerencsések közé sorolhatom magam, akik látták őt dolgozni és látták munkái gyümölcsét is. Együtt sétáltunk a zuhogó esőben, mezítláb a pesti utcákon és hajkurásztuk a csajokat.

Aztán megannyi év telt el úgy, hogy nem találkoztunk. Egyszer autóztam valahol, amikor a járdán feltűnt a szemem előtt. Gondoltam, hogy leparkolok és utána megyek, aztán mégis elhesegettem a gondolatot, mondván, hogy majd később megkeresem, és beszélgetünk egy jó kiadósat a régi szép időkről. Pár napra rá meggyilkolták…

Utolsó divatbemutatója az esélyegyenlőség jegyében

Forrás: www.jbsz.hu, www.life.hu

Leadfotó: Éder Krisztián (SP)

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/82303/pics/lead_800x600.jpg
avantgárd,divattervező,Király Tamás
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?