Blogolj!

Cseh Tamás – Általa egy-egy dallal több lett a világ

Bara Arisztid

Tíz évvel ezelőtt, 2009-ben búcsúztunk el Magyarország XX. századi krónikásától, Cseh Tamástól. Pár nap múlva, augusztus 8-án, Kővágóörsön a KŐFESZT-en méltón emlékezhetünk sokunk életének meghatározó művészére.

Hol születik egy ilyen tehetség?

1943. január 22-én született Budapesten, a Bakáts téri kórházban. Édesapja, Cseh Ferenc a Fejér megyei – a háború előtt mintafalunak számító – Tordason az ismert Hangya-szövetkezet képviselője volt, a falu megbecsült embere. Tamás második gyermekként jött a napvilágra. Nővére, Cseh Sára alig volt idősebb nála.

Gyermekkorában visszaköltöztek Tordasra, itt is fejezte be az általános iskolát. Már kiskorában is sokat énekelt, főleg nagymamájával együtt. Elmondása szerint akkoriban az egész falu énekelt szabadidejében, a zene szeretete is részben itt gyökerezett.

Az a bizonyos gitár

1956 novemberében apja teherautóval ismét Budapestre, a Villányi útra költöztette a családot. Tamás a tanulmányait a József Attila Gimnáziumban (ma Szent Imre Gimnázium) végezte. Érettségi ajándékként nagyszüleitől egy gitárt kapott. Ezt követően alapította meg első zenekarát akkori szomszédjuk két fiával, akiknek már volt zenei alapképzettségük. Tamás főleg tőlük, illetve a Metróban játszó zenészektől tanulta el az alapokat. A három gyerek közösen gitározott, majd hozzájuk csatlakozott dobosként Tamás egykori gimnáziumi osztálytársa. Az együttest Sztereónak nevezték el. Végül 1963-ban az egyik gitáros egy fellépés után megfogadta, hogy többet nem játszik. Testvérével együtt Bécsbe emigrált, így a Sztereó feloszlott…

Elképesztően jól rajzolt

Rajzszeretete és nem mindennapi tehetsége miatt a Képzőművészeti Főiskolán akart továbbtanulni, azonban oda többszöri próbálkozás után sem vették fel. Egy évig kőműves-segédmunkás volt a Gamma Optikai Műveknél. Itt eleinte a munkásoknak segített, majd túlzott "kíváncsisága" miatt feljelentették és áthelyezték a fényezőkhöz. Mindeközben eljárt rajzszakkörbe és fejlesztette magát. Végül a tanítóképzőn tanult tovább, majd az egri Tanárképző Főiskolára járt.

A rendszert gyűlölve egy Isten háta mögötti faluba vágyott

Perkátára költözött. Itt borzalmas körülmények között tanított másodikos diákokat, örömforrása a lovaglás és a gitározás maradt. 1965 karácsonyán (fél éves ott tartózkodása után) egy betegség miatt hazautazott Pestre. Itt meggyógyulván megfogadta, hogy nem tér vissza a faluba. Ezek után Kelenföldön lett nevelőtanár egy szakmunkásképzőben. Miután meglett az egri diplomája, Kőbányán kezdett tanítani felső tagozaton.

Bereményi Gézával egy napi ismertség után kezdtek el együtt dolgozni

1970-ben találkozott Bereményi Gézával, akivel már egy napi ismeretség után elkezdtek dalokat szerezni. Az első két dal megszületése után Géza Tamáshoz költözött, ahol aztán százával írtak a közös dalokat. Ezek sokáig nem jutottak el a nagyközönséghez, féltek ugyanis a cenzúrától, de még inkább az "öncenzúrától", melyet a nyilvánosság okoz.

Balról jobbra: Cseh Tamás, Bereményi Géza és Másik János a hetvenes években / Fotó: Marcell Bálint

Egy daluk azonban eljutott Jancsó Miklós filmrendezőhöz, Tamás pedig előadta azt a Még kér a nép című filmjében. Ezek után ajánlatot kaptak Gyurkó Lászlótól, a Huszonötödik színház igazgatójától. Ez volt Cseh Tamás első nyilvános fellépése.

Mivel akkoriban minden zenész zenekarokban működött, ők is úgy látták a legjobbnak, ha zenésztársakat is szereznek maguk mellé. Így Tamás csatlakozott az Ad Libitum nevű együtteshez énekesként. A kritikák pozitívak voltak, így Tamás az a Vörös oltár és a Még kér a nép színpadi változatában is közreműködhetett.

Cim-cim-cimbora és egy Másik

1973. szeptemberében ő énekelte a Cimbora című televíziós gyerekműsor főcímdalát, és gyakran szerepelt is benne. 1974-ben Elek Judit Az első fénykép címmel készített vele filmet.

1975. telén ismerkedett meg Másik Jánossal, akivel először egy operát akartak írni. Az ötletet végül Bereményi javaslatára megváltoztatták, egyfajta zenei levelet szándékoztak készíteni. Ebből először önálló est, majd nagylemez született Levél nővéremnek címmel. A lemezen a dalok között a korabeli viszonyokra reflektáló, prózai levélrészletek hangzanak el. Az album igencsak sikeres lett; ezt követően a szerzőpáros 1978-ban elkészítette az Antoine és Desiré című albumot, harmadikként pedig a Fehér babák takarodója következett. Az 1981-es Műcsarnok-album ismert művészekre, írókra, költőkre reflektál, majd a Frontátvonulás egy összefüggő történetet "zenél el" sok prózai részlettel, ez azonban csak némi késéssel, 1983-ban jelenhetett meg.

1978-ban a kulturális kormányzat döntése alapján a Huszonötödik Színház betagozódott a Népszínházba. Tamás még sokáig kitartott régi munkahelye mellett, de az átszervezett színház szellemisége már nem volt olyan vonzó számára, így egyre többet játszott egyetemek klubjaiban és színházaiban.

A nyolcvanas években Tamás csatlakozott az éppen megalakuló Katona József Színházhoz. Itt tovább játszotta a még mindig nagy sikernek örvendő Frontátvonulást, az első évadban szerepet kapott az Ahogy tetszik című előadásban, majd Bereményi írt egy új darabot a régi dalokból, melyet Jóslat címmel kezdtek játszani 1984-ben.

Házasság és egy 8 évig tartó szünet

1980-ban feleségül vette Császár Bíró Évát, rá egy évre megszületett első közös gyermekük is. Nem sokkal ezután Bereményi Géza befejezettnek nyilvánította szövegírói tevékenységét, így a közös munka nyolc évig szünetelt.

Tamás dalait ezek után Csengey Dénes írta, akivel egy közös album, a Mélyrepülés született. Dénessel való együttműködésnek végül az író politikai szerepvállalása vetett véget.

Végül 1989 őszétől Tamás és Géza visszatértek a közös munkához, majd 1990-ben elkészült az Új dalok album. Ez előtt nem sokkal, 1989 októberében született Tamás lánya, Borbála.

1992. szeptember 26-án került bemutatásra a Frontátvonulás folytatásaként is értelmezhető Nyugati pályaudvar című előadás, mely "inkább monodráma, mint dalműsor" Tamás szerint. Ettől független a következő év májusában ez is hanglemezen jelent meg.

Az indián, Füst a szemében

Tamás kiskora óta érdeklődött az indiánkultúra iránt; gimnazistaként a Gellért-hegyen alkották meg az első csapatot osztálytársaival. Ezt az ötletet érettségire készülve ismét elővette három barátjával, akikkel a Vértes hegyeiben kezdtek játszani. A terep hamar megváltozott, ugyanis Bakonybél környékén egy sokkal átláthatóbb területet fedeztek fel maguknak. A játék ekkoriban egyszerűen zajlott: a négy diák magára öltött néhány jellegzetesnek vélt indán jelmezt, két csapatra oszlott, és küldetésüknek azt tűzték ki, hogy a másik csapat tagjait nyíllal lelőjék.

A csapat folyamatosan bővült, eleinte csak barátok, majd ismeretlenek is csatlakoztak. Az új tagok új ismereteket és komplexebb, a valódi indiánokra jobban emlékeztető játékot eredményeztek. 1961-ben a Néprajzi Múzeumban kezdtek kutakodni, hogy minél jobban megismerjék az amerikai őslakosok viselkedését. Később megismerkedtek a "dunai indiánokkal" is, akiktől szintén sok tapasztalatot szereztek.

A "játék" titokban zajlott, az új tagok csak szóbeszéd útján hallottak róla, így csak lassan gyarapodott a létszám. Ez annak is a következménye volt, hogy igazán embert próbáló volt az indiánok élete; szerszámaikat és jelmezüket maguknak kellett készíteni, meg volt szabva az ehető ételek típusa, mely tradíciókon mai napig nem változtattak. A játék két hétig tart. Az emberek különböző törzsekbe vannak osztva, mindegyiknek megvan a maga identitása és szokásai. A résztvevők feladata innentől a másik törzs tulajdonának és saját törzsük dicsőségének megszerzése. A vakmerőségnek természetesen ékes tanúbizonysága, hogy a többi törzset szabotálták. A táborozók saját nevet is kaptak valamilyen rájuk jellemző tulajdonság alapján. Cseh Tamás a "Füst a szemében" nevet kapta.

Munkásságát folyamatosan elismerték

1993. március 15-én kapta meg a Liszt Ferenc-díjat. Következő évben megjelent a Levél a nővéremnek 2., majd nem sokkal később megkaphatta A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

1996 novemberében mutatta be A telihold dalai című estjét, melyet egy évre rá jelentetett meg. 1998 novemberében a Fővárosi Önkormányzat Bereményi Gézával közös munkásságát Pro Urbe-díjjal jutalmazta.

2001. március 1-én bemutatták a Fonyó Gergely által rendezett Cseh Tamás film című dokumentumfilmet. Március 15-én megkapta a Kossuth-díjat. A 2004-es év igazán produktív volt számára; bemutatta új önálló estjét, A véletlen szavait, majd kiadták Az igazi levél nővéremnek című CD-jét Másik Jánossal. Ekkor jelent továbbá meg az Ady lemeze, melyben Ady Endre verseit énekelte fel Novák János zenéjére. 2006 júniusában adta utolsó teljesen önálló koncertjét az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében. 2006 nyara végén diagnosztizálták tüdőrákját.

Az utolsó évek

2006. augusztus 26-án adta utolsó koncertjét a Bakáts téren, ahol Másik Jánossal közösen lépett fel.

Ez után nem lépett fel többet, állapota egyre rosszabbodott. 2007-ben jelent meg Cseh Tamás - Bérczes László beszélgetőkönyve. 2008-ban jelent meg utolsó, Fel nagy örömre című karácsonyi lemeze. 2009. augusztus 7-én hunyt el Bartók Béla úti otthonában.

...az egész életemet a daloknak adtam, és nem azért, hogy karriert fussak be, hogy híres legyek, nem azért, hogy pénzt keressek, hiszen nem is kerestem. Igen, a hiúság létező dolog, és a hírt az Úr meg is adta nekem, de ő aztán igazán tudja, hogy nem arra ment ki ez az egész. A szándékaim nemesek voltak, és cselekedtem is azért, hogy egy-egy dallal több legyen a világ, azért, hogy ez a kis zug, ez a tájék, az én hazám, ne gazosodjon el, igen, én ápolgattam, hozzá akartam járulni, hogy nemesedjek én is és az is, aki velem van, aki engem hallgat.”

És igaza volt, általa egy-egy dallal valóban több lett a világ.

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/82011/pics/lead_800x600.jpg
Cseh Tamás,énekes,zenész
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?