6360 fővel emelkedett a fertőzöttek száma itthon
Ezzel 192 047 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma az elmúlt 24 órában és elhunyt 115 beteg, így az elhunytak száma 4 229 főre emelkedett.
Blogolj!

Havasréti Pál – Hogyan lesz a beatzenéből népzene?

Bara Arisztid

Idén Balatonon fogok nyaralni, ezért nézegettem, hogy milyen programok lesznek a környéken. Így bukkantam a kővágóörsi KŐFESZT-re, ahol a Tiszta Forrás Zenekar is muzsikál majd. A formációban nem más tűnik fel, mint Havasréti Pál, a mosolygó bőgős. Kizárt, hogy aki egy picit is jártas a népzenében az ne ismerné, tisztelné és szeretné őt.

 Már gyerekkorában rabul ejtette a zene

Havasréti Pál 1957. március 25-én született Budapesten. Már nagyon korán beszippantotta a zene. Erről főként édesapja „tehet”, aki zongorázott és a kis Pali, amikor csak lehetett, megbabonázva hallgatta édesapja zongorajátékát. Ám óriási hatással voltak rá az édesanyja szülőfalujában töltött nyarak a Nógrád megyei Tolmács községben, ahol akkoriban még hagyomány szerint muzsikálták a bőrdudás dudabálokat.

Így lett a beatzenéből népzene

Annak ellenére, hogy alapvetően a beatzenét szerette, már a gimnazista korában eljárt táncházba. Ekkor még csak zongorázni tudott, és azt is csak egy picit.

Végül érettségi után úgy döntött, hogy elmegy az abaújszántói táborba 1976-ban, mert nagyon megtetszett neki a táncházban hallott muzsika. Innen már nem volt megállás. Elkezdett zenét tanulni – akkor még főleg Muzsikás és a Sebő együttesektől –, pont úgy, mint ahogy a gyermek tanulja édesanyjától a nyelvet.

„Addig-addig gyakoroltuk, utánoztuk őket, míg aztán mi is tudtunk mondatokat szerkeszteni. Eszünkbe sem jutott, hogy az a tudás nem elég, mert az akkori funkcióját már betöltötte. Tehát mi élveztük, aki hallgatta, az is élvezte, és táncolni is lehetett rá. Mindennek megfelelt, tehát tudtunk szórakozni, ráadásul kulturális tartalmat is hordozott. Végre egy olyan dolgot találtunk magunknak, ami érték is.”

Ma már bőgőn, tekerőn, népi ütősökön és citerán is játszik.

A Téka

19 éves volt, amikor barátaival „paraszt bandát” alapított 1976-ban, mely a Téka együttes nevet viseli. ’76 őszén már táncházat is mertek vállalni. A Téka klubot 1977-ben indították, és a '80-as, '90-es években, az Almássy téri Szabadidőközpontban a leglátogatottabb táncházuk volt abban az időben.

A tanítás

„Ahogy mi tanultuk a zenét, abból szinte egyből jött az oktatás is. Csoóri Sándor zeneóráján már annyian voltunk, hogy ha valakinek jobban ment ez vagy az a hangszer, akkor Csoóri kérte, hogy egymást is tanítsuk. Tehát aki elég ügyes volt, az már tanítgathatta az újakat. Olyan önképző kör volt, ahol egymást is tanítottuk.”

Egy híres zenepedagógus, Béres János felfigyelt a lelkes és tehetséges zenészre. Ő hívta először tanárnak az Óbudai Népzenei Iskolába. (Magyarországon ekkor még nem lehetett népzenéből diplomázni, így történhetett meg az, hogy másfél-két éves gyakorlás után valakiből már tanár lehetett). Ez 1979-ben történt, három évvel azután, hogy elment Abaújszántóra. Tanított és tanít most is, többek közt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene szakán népi-bőgőt.  Közben persze megszerezte a hiányzó ének zene-népzene tanári diplomát a Nyíregyházi Főiskola levelező tagozatán. Ahogy mondani szokták, az elhivatottság mindig meghozza a gyümölcsét. Havasrétinél sem történt ez másként, hiszen idén az év tanárának választották.

Havasréti Pál tanítványaival

Mindent önerőből

Nem csak a jó pap tanul holtig, hanem a jó zenész is. Olyan kaliberű mesterektől tanulhatott, akikkel igazi öröm volt együtt játszani. Mestereink címmel lemezsorozatot is készítettek a Tékával a tiszteletükre, és természetesen fel is léptek velük közösen.

Egyébként maguknak csináltak kiadót is, mert a lemezgyár akkor azt mondta, hogy ott a Muzsikás és a Sebő együttes, többre nincs szükség. Úgyhogy ők maguk adták ki a lemezeiket, demókazettáikat, összesen 29-et a 40 év alatt.

A kiadón felül elindították a hiánypótló Téka újságot is, ugyanis szerettek volna egy fórumot, ahol tájékozódni lehet a népi kultúra témakörében.

A Téka tagjai

Soha sincs vége a gyűjtésnek

Együttesével a mai napig is a Kárpát-medence magyar népzenei értékeinek megőrzésén, ápolásán, továbbörökítésén, illetve a kevésbé ismert népi-hangszerek megismertetésén és népszerűsítésén dolgozik.

„Nincs vége a gyűjtésnek, mert a népzene nemcsak arról szól, hogy mit játszunk, hanem arról is, hogy hogyan. Ha bármilyen népzenét jól játszanak, akkor az hiteles, és érdemes újratanulni. Bárkitől. Régen persze többet jártunk, de már tanítunk. Ugyanúgy be kell menni a munkahelyre mindennap, mint bárki másnak.”

Kitüntetések

Munkásságát 1977-ben a „Népművészet Ifjú Mestere”, 1979-ben az Erdélyi Magyarok Világszövetségének rubintja – „A magyar nép szolgája”, 1991-ben a Magyar Kultúráért kitüntetéssel, valamint 2006-ban Bartók Béla emlékdíjjal ismerték el.

Nemhiába, vérbeli népzenész vált belőle, akit csak a „mosolygó bőgősként szólítanak köreiben. Ha látni szeretnéd és főként hallgatni muzsikáját, akkor a gyere te is a KŐFESZTRE. Ott találkozunk!

Forrás: origo.hu

Leadfotó: Pataky Zsolt, Origo

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/76166/pics/lead_800x600.jpg
Havasréti Pál,népzenész
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?