Blogolj!

Somogyi Győző – Így lehet valaki egyszerre festőművész, huszár és környezetvédő

Bara Arisztid

Nyáron miért utaznánk mindig külföldre, ha kis hazánkban is fellelhetőek csodák. Egy ilyen csoda a Káli-medence dimbes-dombos napsütötte tájaival, álomszép falvaival. Az egyik, itt megbúvó kis falu Salföld, ahol a híres festőművész, Somogyi Győző él.

Hogy honnan indult?

Somogyi Győző 1942-ben született Budapesten. Házukat 1944-ben bombatalálat semmisítette meg, új otthonuk 1945-ben, majd 1956-ban is telitalálatot kapott. A család egy Jászapáti melletti tanyára menekült, és a későbbi Kossuth-díjas művészt itt érték a meghatározó kisgyermekkori falusi élmények. Négyéves korától szüntelenül rajzolt, ollóval papírkatonákat vágott ki, maketteket, terepasztalokat készített, és háborúsdit játszott.

Általános iskolai tanára, Reményi Gyula irányította a Képző és Iparművészeti Gimnáziumba, ahol festő szakon érettségizett 1960-ban. Háromszor felvételizett sikertelenül a Magyar Képzőművészeti Főiskolára.

Az „Ötök”

Érettségi után tagja lett Szilágyi Ernő filozófus „Ötök" nevű tanítványi körének. Szilágyi hatására Somogyi érdeklődése a filozófia, a vallás és a zene irányába fordult. Ebben az időben kezdett - a kör többi tagjához hasonlóan - rendszeresen templomba járni. Budapest valamennyi felekezetének templomát látogatta. Jézus és a keresztény hit ekkor ragadta meg.

Tihanyi Királyság

Nyáron a baráti kör egy hónapot Tihanyban töltött, pénztelenül, éjjel a falu szalmakazlaiban tanyázva. Itt született meg a Tihanyi Királyság, egy eszmei birodalom, amelynek hadügyminiszterének és polgárának tartja magát Somogyi a mai napig.

Pappá szentelték

1962-ben beiratkozott a Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémiára civil hallgatónak. Somogyi délutános műszakban dolgozott egy nyomdában, hogy az előadásokat látogathassa. Annak ellenére folytatta a teológián is a rajzolást, hogy korábban elhatározta: végleg felhagy a művészettel és a papírhadseregekkel. 1967-ben szentelték pappá, 1968-ban summa cum laude doktori címet szerzett egyháztörténetből.

Mivel munkáspapnak készült, a nyári szünidőkben segédmunkásként (éjszakai rakodó, lovász) dolgozott, majd hétéves lelkipásztori működése alatt is fizikai munkából élt. Káplánként - egyháztörténeti kutatásai mellett - dolgozott téeszben, postai rakodóként, építőipari szövetkezetben. Markó György nyomdásztól tanulta meg a szitanyomást, és alakította ki saját grafikai stílusát.

Az első nyilvános kiállítások

A hetvenes évek közepén rendezett első nyilvános kiállításai meghozták számára a szakmai elismerést is. Felvették a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületbe, valamint a Művészeti Alap és a Magyar Képzőművészek Szövetsége tagjai közé. Grafikáit közölte az Élet és irodalom, a Művészet és a Vigília.

1977-ben elnyerte az Országos Grafikai Biennálé Nagydíját. 1975-ben egyházi elöljárója betegállományba küldte, ami a papi szolgálatból való diszkrét elbocsájtást jelentette. Ezt követően szabadfoglalkozású művészként dolgozott és vezetett képzőművészeti kört kilenc éven át Budapesten.

A modern művészet helyett a tradicionális utat választotta

Közben rengeteget utazott. A célpont főként Erdély és a magyar vidék volt, amelyek hatása máig érezhető alkotásain. Ezek az utazások és az ott szerzett tapasztalatok megerősítették abban a hitében, hogy az ő útja a művészetben az új törekvésekkel szemben, a tradíció irányába vezet.

Megtanulta a tojástempera technikát, majd festeni kezdett. 1973 óta évente 6-8 önálló kiállítást rendez szerte az országban, kis falusi kultúrházaktól nagy kiállítótermekig.

Szerinte alkotásait félreértik

Bemutatkozott Nyugat-Európában is több helyen, de úgy találta, hogy munkáit félreértik, ezért a külföldi kiállításokkal felhagyott. Grafikái itthon – és a szovjet uralom alatti országokban – sok barátot és sikert hoztak. 1988-ban Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki.

Az elismerő kritikák többsége azonban groteszk, politikai üzenetnek értelmezte a grafikákat. A festményeket a '80-as évektől liberális dogmatikává merevedő hivatalos kritika elutasította, miközben hatalmas közönségsikert arattak.

Az ideológiai csaták Somogyit nem befolyásolták, inkább megerősítették választott útja folytatásában. 22 éves korától a politikai rendőrség által számon tartott „célszemély" volt. Mint munkáspap és ifjúsággal foglalkozó lelkész 1964-től (teológus korától) megfigyelés alatt állt.

Salföld és a hadtörténet szerelmese

1975-ben megvásárolt egy romos parasztházat a Balaton-felvidéki kis falucskában, Salföldön. Három éven át helyi gyerekeknek rajzszakkört, művésztelepet és egy kis művészeti fesztivált szervezett. Ezzel a tevékenységével kivívta a párt és a rendőrség haragját, akik zaklatni kezdték, újabb besúgókat állítottak rá, útlevelét bevonták, műtermét lehallgatták, 1979-ben ki akarták tiltani Veszprém megyéből. A rendőrségi zaklatásoknak 1990-ben, a rendszerváltás vetett véget.

1979-ben a Pannónia Filmstúdió meghívására animációs rajzfilmet készített Gőzhajóval Pest-Budára 1846-ban címmel.

1975-85 között beutazta a Kárpát-medencét, és helyszíni vázlatok alapján 10 év alatt megrajzolta a Nagy Térképet, a Kárpát-medence szubjektív madártávlati képét.

Alapító tagja volt az 1980-ban létrejött Duna Körnek és SZETÁ-nak (Szegényeket Támogató Alap). Részt vett ezeknek az éveknek az ellenzéki mozgalmaiban. Műtermében szamizdat lerakat működött.

Történelmi kutatásai – amelyekkel soha nem hagyott fel – ezekben az években a magyar hadiviselet felé fordultak. Színes rekonstrukciós rajzok százait készítette, állította ki és publikálta. A hadtörténeti és hadviselet kutatások vezettek 1985-től a katonai hagyományőrzéshez. Ez a mozgalom, melynek nyomán huszárcsapatok százai alakultak a Kárpát-medencében, Somogyi Győző rajzait és könyveit használta mintának, ugyanakkor inspirálta a művészt.

1986-ban feleségével Salföldre költözött, lovakat, szamarakat, rackajuhokat kezdett tenyészteni. Háza huszármúzeum, lovas oktatóközpont, huszárcsapatok székhelye és találkozóhelye lett. Maga is huszár őrmesterként szolgál. Ő hívta életre a Salföldi Kopjásokat is, akik a augusztus 11-én nagyszabású bemutatót tartanak a KŐFESZT keretében!

Káli Híradó

1979-ben egyik alapítója, majd azóta is titkára a Káli-medence Környezetvédelmi Társaságnak, melynek Káli Híradó című újságját kézzel írja és rajzolja. Gyűjti és rajzain, festményein megörökíti a Balaton-felvidék hagyományos népi építészetének emlékeit, melyeket könyvekben, újságcikkekben, riportokban népszerűsít. Tervez és épít vakolatdíszes épülethomlokzatokat. Környezetvédő tevékenységét 1994-ben Pro Natura Díjjal jutalmazták.

Műemlék parasztházában, 1979 óta feleségével nyári táborokat rendeznek fiataloknak. 1995-ben Veszprém Megye Érdemrendjével tüntették ki.

1996-ban, tízévi munkával elkészült a Magyar Hősök arcképcsarnoka, a száz nagy magyar katonát ábrázoló portrésorozat, majd 2000-ben az Árpád-ház szentjeinek huszonhat képe.

Magyar hősök arcképcsarnoka- száz darabból álló sorozat - részlet a sorozatból

Az Ároád-ház szentjei - részlet a sorozatból

2000 és 2005 között festette meg az ötvenkét királyportréból álló, Magyar Királyok arcképcsarnoka sorozatot. Mindhárom sorozat könyv alakban is megjelent. 1996-ban a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze címet, 2012-ben Kossuth-díjat kapott. Tagja a Magyar Művészeti Akadémiának és a Veszprémi Művész Céhnek.

Magyar királyok arcképcsarnoka - részlet a sorozatból

Ha találkozni szeretnél vele, gyere augusztusban a KŐFESZTRE, ahol augusztus 9-én nyílik Somogyi Győző legújabb kiállítása Kővágóörsön!

Forrás, képek forrása: mma.hu

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/75330/pics/lead_800x600.jpg
festőművész,Káli-medence,KŐFESZT,Somogyi Győző
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?