6360 fővel emelkedett a fertőzöttek száma itthon
Ezzel 192 047 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma az elmúlt 24 órában és elhunyt 115 beteg, így az elhunytak száma 4 229 főre emelkedett.
Blogolj!

Klampár Tibor – Magyarként és a legnagyobb botrányhősként érte el a lehetetlent!

Az áprilisban Budapesten megrendezett pingpong VB-n csoda történt: a döntőt nem két kínai játszotta. Ilyen utoljára 2003-ban történt. Ebből is következik, hogy amit anno Klampárék tettek, az maga volt a lehetetlen.

Gyerekkoromban magam is pingpongoztam egy egyesületben. Már csak ezért is emlékszem tisztán a világverő asztalitenisz-generációra, azaz Klampár Tiborra, Jónyer Istvánra és Gergely Gáborra. Klampár Tibor azonban ebből a sorból is kilógott. Nem a tudásszintjére gondolok, hanem zabolázhatatlan viselkedésére, botrányos ügyeire.

Családja szegény volt, mint a templom egere

Édesapja, idősebb Klampár József ószeresként járta Budapestet. Édesanyjának sem volt könnyebb élete, postásként, lapkihordóként dolgozott. Hajnali négykor indult dolgozni, mégis volt ideje felnevelni a kis Tibort és három testvérét. Tibor eltitkolt gyerekként született a szobakonyhába, édesanyja nem merte elárulni az apának, hogy bizony lesz egy negyedik gyerekük is, akivel meg kell majd osztaniuk a lakásnak nevezett pici lyukat.

Kamaszkoráig laktak a Dembinszky utcai WC és fürdőszoba nélküli szobakonyhában.

Testvéreinek köszönheti, hogy asztaliteniszező lett belőle

Mind a három testvére pingpongozott. Ők vették rá, hogy ő is kezdjen bele. Bátyja, az ifjabbik Klampár József az egész életét arra tette fel, hogy az öccséből sportolót faragjon.

Jó napot, pingpongozni jöttem.”

Ugye tudod, hogy ez itt nem szabadidőközpont? – hangzik a szigorú válasz. – Ez a Postás egyesületi terme. Tudsz egyáltalán pingpongozni?”

A Vörös Meteorban már játszottam néhány hónapig, de elküldtek, mert ügyetlen vagyok.”

 Akkor meg mit keresel itt?”

 A bátyám szerint nincs igazuk, azt mondja, tehetséges vagyok.”

Ez 1961 őszén történt. A csillogó szemű Klampár Tibi elszántságát értékelve, befogadták a Postásnál. Talán úgy voltak vele, előbb-utóbb úgyis megunja és továbbáll.

A Zichy Jenő utcai pinceterem hátsó szegletében lévő asztalon játszogathatott Józsi bátyjával, az edzők inkább a többiekkel foglalkoztak.

Így vált belőle legyőzhetetlen sportoló

Józsi keménykezű edzőként bánt vele, sokan kritizálták kegyetlen módszerei miatt. Annak ellenére, hogy nem volt edzői képesítése, kivételes sportolót faragott zabolázhatatlan öccséből.

Fotó: MTVA Archívum

Mit csinálsz?” – hasított a levegőbe Józsi üvöltése, egy pillanattal később pedig hatalmas pofon csattant Tibi arcán. Aztán még egy és még egy. A terem elcsendesült, mindenki Klampárékat nézte, és azt, ahogyan Tibi végül a padlón kötött ki.

Irány a Városligetbe futni! Két kör! Most!” – kiabálta habzó szájjal Józsi, megrettent öccse pedig engedelmesen összeszedte magát és elindult az ajtó felé. Másfél óra múlva izzadságtól csapzottan tért vissza Tibi, akit bátyja pihenő nélkül az asztalhoz rendelt, és folytatták az edzést. A terem közben szép lassan kiürült, már csak egy pingponglabda hangját visszhangozzák a falak.

Bezárnánk a termet” – szólt egy hang a terem másik sarkából.

Miért, mennyi az idő?” – kérdezett vissza Józsi.

Mindjárt tizenegy. Este tizenegy.”

Józsi a hátára kapta a hullafáradt Tibit, úgy indultak haza a hetedik kerületbe. Másnap reggel nyolckor a két Klampár nyitotta a termet, mire a többiek megérkeztek, már javában gyakoroltak. Józsi a helyes lábmunkát, kéztartást, ütőfogást, tenyerest, fonákot magyarázta öccsének, aki szívta magába az információkat.

Így teltek a napok, hetek, hónapok…

A botrányhős

Mivel óvodába nem járt, az első közösségi élménye az iskola volt. Utált oda járni, de amikor mégis az iskolában találta magát, akkor állandóan balhézott és hangadóként mindig valami turpisságon törte a fejét. Az osztálytársai sem voltak sokkal különbek. Többször megcsinálták, hogy az osztályteremben dohányoztak, benyálazták a csikkeket és felpöccintették azokat a plafonra. A tanár nagy cigifüstbe lépett be, majd a csikkek mind a fejére potyogtak. Tibit állandóan verték a tanárok és hatodikos korában ki is csapták az iskolából.

Később sem javult meg. Sokáig jogosítvány nélkül száguldozott, a rendőrökkel is meggyűlt a baja. Apja motorját is állandóan lenyúlta, míg az meg nem elégelte és vett neki egyet. Mivel akkor Tibi még kiskorú volt, egyik testvére nevére íratták. Tibi télen ezt a motort felcipelte a harmadik emeletre és ott túráztatta, amikor csak tudta. Nem lettem volna a szomszédok helyében.

Sorozatos zűrjei miatt sokszor a versenyzéstől is eltiltották. Társai jártak könyörögni érte a szövetségbe. A külföldiek csak „enfant terrible”-nek, azaz fenegyereknek hívták.

„A magatartásom időnként rossz volt, sok hülyeséget csináltam – kár lenne tagadni –, de összességében nagyon jó szándékú ember vagyok. Hozzá kell tennem, hogy nekem a pingpongon kívül semmi más nem volt az életemben, ha éppen nem játszottam, akkor unatkoztam, és balhékkal csaptam el az időt.”

- vallott a múltról életrajzi könyvében.

Az asztalitenisz „hathárma”

Egy biztos, Klampár amennyire zűrös volt, annyira fergetegesen játszott. Sorra nyerte a versenyeket, míg el nem érkezett 1979-es világbajnokság.

Magyarország férfiválogatottja, Klampár Tibor, Jónyer István és Gergely Gábor 5-1-re mosta le a verhetetlennek hitt Kínát. Ott nem csak aranyérmesek lettek, ott elérték a lehetetlent.

Elképesztően jó érzés visszagondolni erre! Mennyire büszkék voltunk rájuk, és vagyunk ma is.

Forrás: Vörös Csaba, Klampár a fenegyerek című könyve, nemzetisport.hu 

1
https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/72722/pics/lead_800x600.png
asztalitenisz,fenegyerek,Gergely Gábor,Jónyer István,Klampár Tibor,pingpong,világbajnok
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Hát, így van ez 2019-05-12 11:31:42
Bocsánat a személyes kitérőért, de nekem azért volt különösen érdekes elolvasni a cikket, és megnézni a filmet, mert én ezekkel a ragyogó sportolókkal, az akkori magyar válogatott összes tagjával, valamint a Berczik Zoltánnal is - életemben egyetlenegyszer - a tatai edzőtáborban személyesen találkozhattam.
A zsenik az esetek nagyon nagy százalékában nehezen kezelhető - ha úgy jobban tetszik: balhés - emberkék, de így ismertük (ismerjük) meg , és így is szeretjük őket.
Ha a nehezen kezelhető zsenikről beszélünk, megemlíteném az akkori kor másik asztaliteniszező zsenijét, a Faházi Nándort is. Én az 1970-es évek közepén láttam őt játszani egy balatonboglári üdülőben, szenzációs manusz volt.
Fogalmam sincs igaz-e, de állítólag a Berczik azért tanácsolta el akkoriban a válogatottból, mert többször is előfordult: ő következett volna egy válogatott meccsen, miközben - fogadásból - vígan játszadozott valamelyik "kihívójával" egy darab parkettaléccel, vagy netán zsíros kenyérrel.
Ez mutatja, hogy zsenialitása mellett ő sem lehetett egy egyszerű eset.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?