Lackfi János több, mint költő

Bara Arisztid

Ezen a héten volt a magyar költészet napja. Ennek kapcsán merült fel, hogy mi lenne, ha egy ma élő, sikeres költő szerepelne az e heti jó arcban. Szerencsére nem kellett sokáig gondolkodnom, mert azonnal beugrott Lackfi János neve, akinek verseit, írásait több ezren olvassák az interneten.

Lackfi János / Fotó: lackfi-janos.hu

A kezdetek

Lackfi János, Oláh Jánosként született 1971. május 18-án. Nem akármilyen családba született. Édesanyja, Mezey Katalin Kossuth- és József Attila-díjas prózaíró, költő, műfordító, édesapja pedig Oláh János, József Attila-díjas magyar költő, író, szerkesztő, a Kilencek költőcsoport tagja. Tulajdonképpen a Lackfi nevet is ezért vette fel, nehogy keverjék majd édesapjával. Talán a névcsere miatt, de még a szakmában sem tudták sokáig, hogy kik a szülei. Két testvére született Oláh Katalin és Oláh Mátyás, mindketten szobrászművészek lettek. Édesapja cselgáncsedzőként tartotta el őket, mert akkor – finoman fogalmazva – az irodalom peremére volt szorítva.

Lackfi – akkor még Oláh János - 1985 és 1989 között a Táncsics Mihály Gimnázium diákja volt, első publikációja ebben az időszakban, 1987-ben jelent meg. Akkor úgy képzelte a költőséget, mint a motoros kamasz az autószerelői szakmát: melós dolog, de megéri, mert a gép közelében lehet az ember. 1992-ben, 21 évesen foghatta kezébe Magam című, első kötetét.

Érettségi után az ELTE BTK-ra ment tovább, ahol 1996-ban, magyar–francia szakon szerzett diplomát, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált. 1994-ben már a JPTE Francia Tanszékén tartott kurzust a belga irodalomról. 1996-tól, 17 éven keresztül tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékén és volt a Kreatív Írás program egyik vezető oktatója. Bár meglehetősen szerette ezt az időszakot, idő hiányában kénytelen volt feladni ebbéli hivatását, és inkább az írásra fordította ezt az időt is. A Magyar Írószövetség és a József Attila Kör tagja, valamint a Magyar PEN Club elnöke, 2003 óta a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja.

Mára egyike a kortárs magyar irodalom legismertebb, legsikeresebb alkotóinak.

Talán nem véletlenül,

hiszen gyermekeknek írott költeményei közül számosat szavalnak óvodai, iskolai ünnepségeken, sok helyen volt már érettségi tétel is. Saját internetes honlapján versgyárat működtet, ahol az olvasói által talált témák közül versbe ülteti át mindazt, amit kellően eredetinek talál, ahogy egy interjúban elmondta: „mindenki költő, de nem mindenkinek ez a szakmája”.

Rendszeresen közöl műfordításokat a francia, francia nyelvű belga, svájci és kanadai, valamint nyersfordítások alapján időnként a holland, a szlovén, a portugál, a német, az izraeli irodalom köréből is. Eddig tizennégy műfordításkötete látott napvilágot, különböző lapokban publikált fordításai terjedelmüket tekintve további kötetekre rúgnak.

Költőként rendszeresen szerepel felolvasóesteken, járja az országot és rendhagyó irodalomórákat tart egyetemeken, gimnáziumokban. Verseit eddig nyolc nyelvre fordították le.

Örkény mobilja

Sokszor egy mai szituációba áthelyezve ír, mint például Örkény mobiljáról, de nem áll tőle távol a humor és költészet ötvözeteke sem. Ékes bizonyíték erre  a Himnusz-átirata. Erről  a szerző annyit mond, hogy próbál igazán jó ügyek mellé állni, nem beszél politikáról, ő így mondja el véleményét.

Nemrég az alábbi "átköltése" robbantotta fel az internetet, már 6 600 megosztásnál jár:

Egyik kedvenc könyvem tőle a Milyenek a magyarok?

Itt bele lehet hallgatni:

Fiatal kora ellenére számos rangos elismerés birtokosa

1998-ban alkotói tevékenységéért Soros-ösztöndíjjal, francia műfordítói munkássága elismeréseképpen a Société des Gens de Lettres Illyés Gyula-díjával jutalmazták, 2000-ben József Attila-díjat kapott. Több vers- és műfordítás-pályázaton nyert díjat. 2000-ben a fiatal prózaírókat támogató Hajnóczy Péter-ösztöndíjban, 2001-ben Déry Tibor-jutalomban részesült, 2013-ban Prima Primissima-díjat kapott, és még hosszan sorolhatnám.

Lovasival is egy hullámhosszon

Lyukasóra

Az emlékezetes Lyukasóra című irodalmi fejtörőt ő moderálta. A műsorban költőkből, színészekből, irodalomárokból álló összeszokott baráti társaság tagjai kalauzolták egymást és a nézőket a költészet izgalmas világába, olykor alig ismert területeire. A résztvevők minden találkozóra egy-egy idézettel érkeztek és a feladat a szerző vagy a fordító megfejtése. A költemények és a költők megidézése során anekdoták, irodalomtörténeti kincsek bukkanntak elő szellemes gondolatcseréket, elmélkedéseket inspirálva. Ettől vált a fejtörő játék minden alkalommal egy bensőséges irodalmi kávéházzá. A találkozók gyakori résztvevői: Kubik Anna, Ráckevei Anna, Szabó T. Anna, Lator László, Várady Szabolcs, Papp János voltak.

Lackfi János szavaival élve a társaság kilépett a TV dobozból és klubot alapítva élő Lyukasórákat tartanak, Budapesten rendszeresen a MoMKultban valamint a Klebelsberg Kultúrkúriában és olykor vidéki városokba is ellátogatnak.

A 46 éves nagyapa

Hat gyermek édesapja, és háromszoros nagypapa.

Családjával / Fotó: magyarkurir.hu

Vallásos ember, erről egyszer, röviden így nyilatkozott:

„Felnőtt megtérő vagyok, így aztán a gyerekkori kötelező templomjárások kimaradtak az életemből, saját döntésből vállaltam, hogy katolikusként élek.”

 „Tízezer éve” divatos közhely, hogy senki nem olvas, a költészet meghalt. Már csak Lackfi Jánost figyelve is ki merem jelenteni, hogy ez nem igaz.

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/51206/pics/lead_800x600.jpg
irodalom,költészet,Lackfi János,vers
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?