Cseh Tamás egy szál gitárral mesélt az életünkről

Bara Arisztid

Cseh Tamás egy korszak és egy ország dalnoka volt. Keverte a költészetet a popzenével egy nagyon színpadias, mégis lecsupaszított környezetben, ettől lett sikeres, sőt kultikus alakja a kornak. Csak állt kint egy szál gitárral a színpadon és játszott, mesélte a szocializmust, Magyarországot, a szerelmet és a bánatot a maga szomorú, szívfacsaró, egyedi módján.

Fotó: zene.hu

Nagyon sokat kaptunk tőle. Neki köszönhetően megismerhettünk sok jót és szépet, szomorút és sötétet. Ha a gyerekeknek el kell elmesélni, hogy milyen volt a rendszerváltás előtti Magyarország, akkor elég csak végig hallgattatni velük a Cseh Tamás-dalokat. Érdekes közben látni az arcukat és hallgatni rengeteg kérdésüket.

Cseh Tamás 1943. január 22-én (azaz nemsokára 75 éve) született Budapesten, ám 13 éves koráig Tordason élt. 1956 novemberében költözött a család vissza Budapestre. Rajztehetsége már akkor vitathatatlan volt, ám zenei pályáját csak érettségi után kezdte, mivel akkor kapta élete első gitárját - érettségi ajándékul - a nagyszüleitől. A héthúros orosz gitár 100 forintba került 1961-ben. Tamás mindenféle tudás és komolyabb zenei előtanulmány nélkül esett neki a hangszernek, először gyufaszállal, később fésűfoggal pengette és rövid idő alatt megírta első dalát, a Bip-pip rock-ot, amihez még csak egyetlen húrt használt.

Első zenekarát még a középiskolai évei alatt alapította. Amikor gitározni kezdett, a házban hamar kifülelték, hogy valaki buzgón gyakorol. Cseh Tamásék szomszédjában volt két vele egykorú srác, akikkel zenekart alapítottak. Hozzájuk jött még egyik osztálytársa is, ő dobolt. Rendes felszerelés híján kalapdobozon játszott, de így is fel tudtak lépni például a Toldy Ferenc Gimnáziumban, vagy akár kisebb vállalati rendezvényeken. 

A budakeszi művelődési házban a végén már heti rendszerességgel játszottak. Black Star néven akartak fellépni, de a szervezők ezt nem engedték, mert abban az időben az idegen csengésű – elsősorban az angol – kifejezéseket nem igazán kedvelte a hatalom, és ahol tudta, tiltotta is. A művház akkor Kék Csillagot ajánlott nekik az angol név helyett (érdekes, Szegeden és az országban több helyen is volt Kék csillag étterem, úgy látszik ez valamiért kedves volt a kádári kulturpolitikának...), de Cseh Tamáséknak ez nem tetszett, így a Sztereó nevet választották. Mégiscsak egy zenével kapcsolatos kifejezés, és még valami nyugatias is van benne. 

Ám rajzolni és festeni még jobban szeretett, ezért ötször is felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, ahová nem vették fel, így került közben az egri Tanárképző Főiskolára. Tíz évig tanított rajztanárként.

A tanítás mellett, 1970-től adta elő Bereményi Gézával közösen szerzett dalait.

Bereményi Géza és Cseh Tamás - A korszakalkotó páros / Fotó: fotomuveszet.hu

1972 és 1977 között tagja volt a Gyurkó László által alapított, a MUOSZ székházában játszó Huszonötödik Színháznak. Később is tagja volt több színház, köztük a Katona József és a Bárka Színház társulatának is.

Első lemeze, a Levél nővéremnek 1976-ban jelent meg, ezt követte az Antoine és Desiré, a Fehér babák takarodója, a Műcsarnok, a Frontátvonulás, Jóslat, Utóirat, Mélyrepülés, Vasárnapi nép, Új dalok, Nyugati Pályaudvar, Levél nővéremnek II., A telihold dalai, Jóslat a metrón, A véletlen szavai, Az igazi levél nővéremnek, és Ady című album.

A zene és a rajz mellett, 1961-ben létrehozta néhány barátjával Bakonybélen a ma is működő „Indiántábort”. A tábor lényege a szabadság volt, a civilizációtól való lehető legnagyobb elidegenedés. Az évek során elterjedt a tábor híre és egyre többen csatlakoztak hozzá. Ezzel párhuzamosan fejlődött az „indián-identitás”; míg az első évben pusztán egy fejpántra tűzött toll határozta meg hovatartozásukat, addig a táboron kívüli idejükben sokat tanulmányozták az amerikai őslakosokat, így téve magukévá azoknak szokásait és szellemiségét. Ehhez az életvitelhez szigorú szabályokat kellett hozniuk, mint például a nem egyéni termékek behozatalának megtiltását. Minden ruhát és eszközt a táborozóknak kellett előállítaniuk, akik új nevet is kaptak valamilyen rájuk jellemző tulajdonság alapján. Cseh Tamás a „Füst a szemében” nevet kapta.

Cseh Tamás, mint  „Füst a szemében”

1968-ban írta meg Hadiösvény című regényét, de harminc évet kellett várni, hogy kéziratból egy kiadó gondozásában megjelenjen. Az 1997-es Hadiösvény után még egy indián témájú könyve jelent meg, a 2006-ban kiadott Csillagokkal táncoló Kojot.

Szerepelt számos filmben, köztük Jancsó Miklós Magánbűnök, közerkölcsök, vagy Szörnyek évadja című műveiben, de forgatott együtt Grünwalsky Ferenccel, Gothár Péterrel és Tímár Péterrel is.

1988-ban megkapta Az év lemeze díjat, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztet, 1993-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 2001-ben Kossuth-díjat kapott, majd 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét és a Magyar Örökség díjat is megkapta.

2009-ben jelent meg utolsó albuma, A Dal nélkül, amin az 1973-ban amatőr technikával rögzített, addig még kiadatlan tíz dala hallható.

Cseh Tamás utolsó fellépésén, 2006. augusztus 29-én a Bakáts téren / Fotó: Wikimedia Common, Kalesszin

66 évesen, 2009. augusztus 7-én hunyt el. Temetésén több ezren búcsúztatták a művészt a Farkasréti temetőben. Cseh Tamást a ravatalnál Bereményi Géza barátja, kollégája búcsúztatta. Az utolsó útjára az Ökrös együttes muzsikája kísérte. Az „indián” társak hagyományaik szerint búcsúztak "Füst a szemében" törzsfőnöktől, koporsóját hajnalcsillag motívumú terítővel borították.

Cseh Tamás életét és pályafutását a legrészletesebben Bérczes László beszélgetőkönyve dolgozza fel, illetve a 2014 óta működő Cseh Tamás Archívum.

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/46835/pics/lead_800x600.jpg
Cseh Tamás,dalszövegíró,énekes,indián,színész,zeneszerző
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?