Kárász Ilonka, a Képzőművészeti Főiskola első női hallgatója

Bara Arisztid

Amikor a tehetség szárnyra kap, nincs megállás. Kárász Ilonka nem ismert határokat, amibe belekezdett az kivétel nélkül sikeres lett. Életműve olyan szerteágazó, hogy időnként még elkötelezett gyűjtői is meglepődtek, mi mindennel foglalkozott.

Budapesten, 1896. július 13-án az ezüstműves Kárász Sámuel és Huber Mária első gyermekeként született. Ilonkáról már gyermekkorában kiderült, hogy művészetek iránti határtalan szeretete befolyásolja majd a pályáját, azt azonban szülei sem hitték volna, hogy tizenhat évesen a Képzőművészeti Főiskola első női hallgatójaként máris egyéni kiállítást rendezhet.

Egy éve járt a főiskolára, miután édesanyjával együtt (apja korán meghalt) az Egyesült Államokba emigráltak, Ilonka pedig a Manhattan déli részén fekvő Greenwich Village-ben próbálta megalapozni a karrierjét: 1914-ben – alig tizennyolc évesen – a nála tíz évvel idősebb, belsőépítészként és grafikusként is zseniális Winold Reisszel (1886-1953) és egy sor művésszel együtt megalapította az Európából emigráltak művészeti kollektíváját, a Society of Modern Artot. A csoport által kiadott Modern Art Collector magazin egyre szélesebb rétegekhez juttatta el a munkáit, így rövidesen felkérték a főleg vastag pénztárcájú nők divatcikkeit forgalmazó Bonwit Teller reklámkampányának elkészítésére.

Kárász az 1915-ben alapított Modern Art School diákjaként a textiltervezésbe is belekóstolt, sőt, a Women’s Wear divatmagazin 1916-1918 közt kiírt versenyein elért sikereivel ezen a területen is egyre több ember ismerte meg a nevét. A lap 1918-ban már „a modern textilanyagok egyik legjobb tervezőjeként” emlegette, így túlzás nélkül állíthatjuk, hogy amihez a fiatal Ilonka hozzáért, az azonnal arannyá változott a kezében.

Az ipari formatervezőket és más művészeti ágak képviselőit tömörítő Design Group Inc. alapító vezetőjeként fél évszázadon át – ihletét a modern, illetve a népi művészetből nyerve – ontotta magából a különböző textilmintákat, festményeket, kerámiákat, (formailag a holland De Stijl csoport művészeinek munkáiból táplálkozó) bútordarabokat, lámpákat, ezüstneműt, játékokat, térképeket, vagy épp tapétákat, a század közepére pedig Amerika egyik vezető tapétatervezőjeként emlegették.

A tetszőleges, bonyolult mintázatok és formák megjelenését is lehetővé tévő Jacquard-szövetek modern művészetbe való átültetése (a kor tervezői féltek ettől) a legnagyobb gyártók megrendeléseit hozta el számára.

Bútortervezői munkáinak jó része a húszas-harmincas évek fordulóján jelent meg (részben 1929-1931 közti, jávai tartózkodása alatt, illetve az épp ekkor kitört első nagy gazdasági világválság miatt jelentkező, egyszerű bútorokra vágyódás hatására), sőt, ő volt a New York-i American Designers’ Gallery által 1928-ban rendezett bútorkiállítások vezető női tervezője – az egyetlen, akire egy egész kislakás, benne pedig egy gyermekszoba tervezését bízták.

A gyerekszoba

Így született meg Amerika első, modern megoldások tömkelegét alkalmazó gyermekszobája, tele könnyen átalakítható, arányosan kicsinyített bútorokkal és a tartósabb használatot elősegítő, könnyen mosható anyagok, illetve a gyerek fejlődését segítő apróságok.

Belsőépítészeti munkái közt a New York City legérdekesebb apró mozijának tartott Fifth Avenue Playhouse teljes belső terét (1926), a Film Guild Cinema pihenőbútorait (1929), illetve az Upper East Side-on álló Dalton School szobáit (1930) említhetjük.

Legismertebb műveit azonban nem a textil-, tapéta-, vagy a bútortervezés terén, hanem grafikusként alkotta, hiszen az amerikaiak számos könyv és újság címlaptervezőjeként és illusztrátoraként találkozhattak a műveivel: hat évtizedes karrierje során a New Yorkban magyar nyelven kiadott Magyar Nő (!) egyik 1927-es címlapja, a férfimagazinnal nem összetévesztendő, 1919-1924 közt megjelenő Playboy: A Portfolio of Art and Satire (a bohém manhattaniekkel ez ismertette meg a modernizmust), illetve a saját kiadású Society of Modern Art mellett az 1925-ben hetilapként indult The New Yorker életében is tevékenyen részt vett, hiszen az amerikai sajtó ma is meghatározó darabját alkotó magazin 1925-1973 közt megjelent számai közül száznyolcvanhat címlap dicséri a munkáját.

1920-ban feleségül ment egy zongoristaként is aktív holland kémikushoz, Willem Nylandhoz (1890-1975), akivel két gyermekük született. A New Yorktól alig kilencven kilométerre lévő Brewsterben építették fel az utolsó szögig saját tervezésű, huszonegy szobás otthonukat, ami annyira jól sikerült, hogy a House Beautiful magazin 1928-as számainak egyikében is feltűnt, mint a modern belsőépítészet kitűnő és élhető példája.

Házában sokszor tartott művészeti órákat a környéken élő alkotni vágyóknak, hiszen büszke volt rá, hogy a nemek közti egyenlőségről addig nem hallott Magyarországról érkezve az Újvilágban felveheti a versenyt a művészet világában a férfiakkal. 

Hat évvel élte túl a férjét: 1981-ben, néhány héttel 85. születésnapja előtt, lánya otthonában érte a halál. Műveit ma olyan fontos gyűjtemények őrzik, mint a Museum of Modern Art (MOMA),  a The Metropolitan Museum of Art (The Met), valamint a Cooper-Hewitt National Design Museum.

Munkásságáról itt nézhet meg egy angol nyelvű előadást (04:30-tól):

Munkáit mindezek ellenére Magyarországon nem igazán ismerik, pedig megérdemelné, hogy a legnagyobbak közt emlegessük a nevét.

Forrás: 24.hu

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/45772/pics/lead_800x600.jpg
Kárász Ilonka,képzőművész,művész
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?