Olyan jó Csákányi Lászlóra emlékezni

Bara Arisztid

Most döbbentem rá, hogy Csákányi László már 25(!) éve nincs közöttünk – pedig még itt van előttem karakteres fizimiskája és fülemben cseng, nemkülönben karakteres, karcos hangja is. A fiatalabb korosztály, ha szerepeit nem is, de hangját biztosan ismeri: ő  Frédi, a kőkorszaki szaki.

Csákányi László

Csákányi Lászlót mindenki szerette. Mestere volt a szakmájának, a színészetnek. A drámákban és a vígjátékokban egyaránt otthonosan mozgott. Népszerűségét mégis egy dalnak köszönhette. Az Operettszínház 1955-ben mutatta be Huszka Jenő Szabadság, szerelem című operettjét, ebben énekelte el Melchior doktorként a Doktor úr, doktor úr, a maga szíve sose fáj című dalt, amely akkor akkora a sikernek bizonyult, mint például a Queen-nek a Bohemian Rhapsody című dal. Amerre fellépett, ezt mindig el kellett énekelnie.

1921. január 13-án született Németújváron – ma Ausztria területén található. Eredetileg Zsigovitsnak hívták, az idegen hangzású nevet a harmincas években magyarosították. Pénzügyőr apja papnak szánta, így került 10 éves korában egy kőszegi papi internátusba. A szülei által választott hivatás ellen akkor kezdett el lázadni, amikor az iskola a növendékeknek kötelező színházlátogatást szervezett. Az előadás annyira elbűvölte, hogy elhatározta, színész lesz, amiről persze otthon hallani sem akartak. Ő azonban eltökélt volt, és végül megkapta a szülői beleegyezést. Az internátust ott kellett hagynia, végül Szentgotthárdon érettségizett. A Színiakadémiára 1939-ben vették fel, osztálytársai között volt többek közt Zenthe Ferenc is.

A Nemzeti Színháznál indult a pályafutása, amelyet 1945-ben megtört a hadifogság, ahonnan csak 1948-ban térhetett haza. Játszott a Pesti-, az Úttörő- és az Ifjúsági Színházban, a Fővárosi Operettszínházban, 1956-tól pedig a Petőfi, illetve a Jókai Színházban dolgozott. 1963–1971 között a Vígszínház, 1971–74 között a József Attila Színház, 1974-től pedig haláláig a Vidám Színpad örökké felejthetetlen művésze volt.

Az 1951-ben megalakult Magyar Szinkronfilmgyártó Vállalat az elsők között hívta szinkronmunkára. Ő adta a magyar hangját Fernandelnek, Peter Ustinovnak, Charles Laughtonnak. Imádni való hangja sok rajzfilmfigurának is, úgy mit Foxi Maxinak, Frédinek, a tagbaszakadt kőkorszaki szakinak, sőt Karaknak is a Vukból.

Ugyan sokkal többet szerepelt a színpadon, mint a filmvásznon, mégis maradandó alakítást nyújtott mindegyik filmjében. Gondoljunk csak az Indul a bakterház Buga Jóskájára, vagy a Szeleburdi család Öreg Novákjára. Utolsó filmszerepe a tánctanár Deutsch bácsi volt Koltai Róbert 1993-ban bemutatott Sose halunk meg című vígjátékában.

A televízióban azonban sokszor felbukkant, nagy nevettető volt. Láthattuk a Szeszélyes évszakokban és rengeteg kabaréban.

A rádiókabaréban Agárdy Gáborral együtt évekig ők voltak a két krahácsi atyafi, és a fiatalabb generáció körében népszerű Mikrobi című rádiójáték-sorozatban ő volt a címszereplő robot hangja.

Művészi munkáját 1959-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1979-ben érdemes művész, 1984-ben kiváló művész lett. Két lánya született.

Kisebbik lánya, Csákányi Eszter Jászai-díjas színésznő, a magyar színházművészet jeles alakja egyszer ezt nyilatkozta róla és a Csákányi családról:

„Igazi apa volt, bár elfoglaltsága miatt nem tudott velünk sokat foglalkozni. Időnként nagyon szigorú volt, persze néha rendet kellett csinálni köztünk. A családi szereposztás jól volt leosztva nálunk, mert anyám és nagyanyám fergetegesen jól kivédte az apai szigorból fakadó dolgokat. Egyszóval jó kis olasz család voltunk hangos veszekedésekkel, ordibálásokkal.”

 

Negyven évet töltött el a pályán, Budapesten halt meg 1992. november 3-án.

https://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/44393/pics/lead_800x600.jpg
Csákányi László,Frédi és Béni,kabaré,színész
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?