Usztics Mátyás – a Nemzet hű szolgája

Bara Arisztid

Csutak és a szürke ló. Ez volt az első film, amelyben Usztics Mátyás szerepet kapott, és innen nem volt megállás. Megcsillanthatta tehetségét a Rosszemberekben, az Angi Verában, a Cha-Cha-Cha című filmdrámában és még sok más filmben, de az első nagy sikert az Anyalbőrben hozta el neki.

Majd jött1993-ban a Kisváros. Egészen 2001-ig alakította a képzeletbeli határmenti város, Végvár határőr akciószázadát kiképező Hunyadi főtörzsőrmestert.

Ha­tá­ro­zott, ré­gi­módi ember volt, aki­nek csa­ládja mel­lett ha­zája volt a leg­fon­to­sabb. Mátyás min­dig tudta, mit akar. Szigorú szabályok szerint élt, még ha a kollégák humoros emberként is ismerték. A magánéletéről ritkán beszélt. Igen megosztó személyiség volt. Sokan furcsának tartották egyes megnyilvánulásai, szokásai miatt. Ezek közül egy, hogy ki nem állhatta, ha nem a teljes keresztnevén szólították.

Aztán a kétezres években a színészet helyett inkább közélet felé vette az irányt. 2003-ban megalapította a Magor-mozgalmat, amellyel - a reformkorban született Védegylet céljához némiképp hasonlóan – a magyar kis- és középvállalkozókat szerette volna megvédeni, hogy termékeiket ne szorítsák ki a multinacionális vállalatok óriási mennyiségben gyártott árui.

A törekvések egy szűk rétegen kívül végül senkihez sem jutottak el és a mozgalom részeként elképzelt ősmagyar óvoda és tévé, valamint rádiócsatorna végül sohasem született meg.

2003-ban felszólalt a Jobbik Magyarországért Mozgalom párttá alakulásakor, 2007 augusztusában pedig a megszülető Magyar Gárda főkapitányaként tett esküt. Három hónap után lemondott, hozzátéve, hogy az “már vigyázó gondoskodása nélkül is életképes.” Közéleti szerepléseit azóta sem szüntette be, az elmúlt években többször is felbukkant a Hír TV Szabadfogás című vitaműsorában.

Egy észak-alföldi községben, a román határ mellett, Penészleken született 1949. április 9.-én. Húsz évesen a Nemzeti Színházban kezdte bontogatni szárnyait. 1973 és 1975 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatánál gyakornokoskodott. 1975-ben átszerződött a 25. Színházhoz, ahol három évet játszott. 1978 és 1990 között a Mafilmhez került, később szabadfoglalkozásúvá vált. 1977 és 1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmszínész szakán tanult. 2002-ben megalapította a Nemzeti Kamara Színház, amelyet egészen haláláig igazgatott.

Mind a komédia, mind a komolyabb műfajok terén megállta a helyét, gyakran szerepelt a Rádiókabaréban, ezen belül híressé vált Mondom az uramnak, Tibi jelenetéről és a Csáti falugyűlés kabarésorozat Orsós Vendeljeként. Szinkronhangként sem volt utolsó, számos alkotásban működött közre – az ő hangja hangzik fel például a Macskafogó 2. epizódjában, A sátán macskájában, a Krisztofóró című gyurmafilmsorozatban, de a hollywoodi és európai filmklasszikusok több jeles darabja, így a Nincs kettő négy nélkül, a Roger nyúl a pácban, a Dumbo, az Ágyúgolyó futam, valamint Az idő urai egyik szinkronja is őrzi a munkáit.

Több könyv szerzője is volt. Legutóbbi könyve az Árulás cselekményének fő helyszíne egy falucska, egy színház és egy fogház. A könyv különleges szemszögből ad korrajzot azokról az időről, amikor árulás, hazugság, korrupció lopózott be a közéletbe, pártpolitikai érdekeket szolgálva. Az uralkodó politikai akarat nem ismert erkölcsileg méltatlan eszközt, s az ember egyre védtelenebbé vált. Eltompultan tekint a kegyetlenkedés és a teljes emberi elállatiasodás jelenségeire. Szép sorok, s megrázó események üzennek az ötvenes évekről.

A halál idén, április 29-én ragadta magával, pedig Usztics még tele volt tervekkel. Amerikába készült, idehaza pedig új színdarabbal szeretett volna turnézni. Február végén még jókedvű volt és életerős, de aztán összeomlott az egészsége. A színművész barátja, Pelsőczy László így nyilatkozott a Blikk-nek:

“Idén lett volna 50 éves a barátságunk. Tavaly decemberben úgy váltunk el, hogy nekilátunk Mátyás könyvéből, Az árulóból készült színdarab próbáinak. A névnapján, február 24-én felhívtam, megköszöntem neki a napsütést és hogy jégtörő Mátyásként elüldözte a telet. Sokat nevettünk, tervezgettünk, semmi jele nem volt annak, hogy betegség kínozná. Szombat reggel jött a tragikus telefon, hogy Mátyás április 29-én hajnalban meghalt. Döbbenten állok azóta is, csak nézek magam elé, hiszen semmilyen jele nem volt annak, hogy beteg lenne. Imádta munkáját, és bár sokszor elutasították az ötleteit, mindig hitt, szervezett, tervezett. Rengeteg álma volt még”

– mondta Pelsőczy, aki úgy tudja, Usztics Mátyás közel két hónapot töltött kórházban, de nem tudtak segíteni rajta.

Usztics Mátyás mondta egyszer:

„Magyarország a magyaroké kell, hogy maradjon, mert ők alapították, védték meg, és védik meg ma is”.

Mindig öröm látni, amikor az ember élete és hivatása összefonódik, és hű katonaként szolgálja a Nemzet felemelkedését.

Nyugodj békében!

http://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/37933/pics/lead_800x600.jpg
Magor,Magyar Gárda,Nemzeti Kamara Színház,színész,Usztics Mátyás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?