Gundi mindig talpon marad

Bara Arisztid

Gondolkodtam, hogy használhatom-e Gundel Takács Gábor becenevét a bejegyzés címében. Azért vacilláltam rajta, mert a sportriporter, műsorvezető egy roppant tiszteletreméltó, igazán jó arc. Műveltsége, intelligenciája, villámgyors észjárása, egyenes gerince mindenképpen arra ad okot, hogy ne becézgessük. Ám számomra borzasztóan szeretetreméltó is, és akit nagyon szeretek, azt bizony becézgetni szoktam. Egy szó mint száz, ezért maradt a „Gundi”.

Gundel Takács Gábor / Fotó: nlc.hu

Emlékszem arra, amikor nagyon fiatalon, valamikor 90-es években feltűnt a képernyőn. Már akkor megnyerő volt. Egyik interjúja során pontosan kiderült, mit tart követendő példának, illetve miből fakad Gundel Takács Gábor nagyszerű kommentátori érzéke:

„Akkor értettem meg sok mindent a saját munkámról és az életről is, amikor Gyulai Istvánt hallgattam tízezer méteres síkfutást közvetíteni. Ez egy látszólag nagyon unalmas versenyszám, nem látni mást, mint egy hangyabolyt körözni huszonötször a négyszáz méteres pályán. Gyulai azonban el tudta magyarázni, hogy aki elől fut, azért teszi, mert ő iramot diktál. Aki most a harmadik helyen van, annak nem ott kellene lenni, hanem elől, hogy visszafogja az iramot. Aki most az ötödik, az még vár, de két kör múlva el fog indulni. Amikor ezt elmagyarázta, a hangyaboly, ami első ránézésre érthetetlen és unalmas volt, hirtelen gondolkodó emberek izgalmas meccsévé változott, és a köröző hangyákból érdekes emberi történetek kerekedtek ki. És két kör múlva tényleg elindult az ötödik”.

Gábor, úgy tűnik megértette és elsajátította az érdekes és izgalmas közvetítés fortélyait, e felől sincs kétségem. Sikerült elérnie: úgy érezzük, mint ha ismernénk őt. Sokkal közelebb került az emberekhez, mint egy átlagos sportriporter vagy műsorvezető. A Gundel unoka szerint kétféle műsorvezető van, az egyik kitalál magának egy imidzset és abból próbál megélni, a másik meg olyan a képernyőn, mint a hétköznapi életben. Gundi szerencsére ez utóbbi, ezért olyan hiteles és szimpatikus. Közvetlensége, humora, szakmai presztízse és felkészültsége, szereplései, megjelenése és jellegzetes hangja miatt gondolom úgy, hogy a Jóisten is képernyőre teremtette.

Takács Gáborként született 1964. augusztus 27-én. A Gundelt édesanyja, Gundel Márta után vette fel, mert a TeleSport szerkesztőségében volt egy vele azonos nevű, idősebb kollégája. Később problémát okozott, hogy adóbevallását, a repülőjegyeket is erre a névre foglalták kollégái, ezért végül úgy döntött, hivatalossá teszi ezt. Így három gyermeke a Gundel Takács vezetéknevet viseli.

Gundi a Telesportban 1992-ben:

Gundel Takács Gábor színésznek készült. Mivel érettségi után nem vették fel a Színművészeti Főiskolára -  „akkor először, aztán még háromszor” -, valahogy a Magyar Televízió sportosztályához vezérelte a sors, ahol külsősként kezdett, a stáb ügyelője lett. Sportolt, szerette a sport világát, élvezte a munkát, de a színházban gondolkodott. Aztán hat év után rájött, ha valami hat évig nem megy, az már nem szerencse kérdése, azt nem érdemes továbbgörgetni.  Hozzáértő emberek sem tudták megfogalmazni, mi hiányzik. Érdekes, hogy az, amit nagyon akart, nem sikerült, azt, ami eszébe sem jutott, tálcán kínálta neki az élet. Ugyanis szóltak neki a televízióban, hogy lesz egy sportriporteri pályázat. Megpróbálta. Amennyire a színházzal nem jutott egyről a kettőre, valahogy  a televíziós dolog elkezdett működni. „Ráadásul  jó helyen voltam a szerkesztőségben,  igazi  műhelymunka folyt, megtanultunk riportot készíteni, szerkeszteni, műsort vezetni, közvetíteni: mindent élőben. Ez olyan szakmai kincs, amiből a mai napig táplálkozom. Azóta is hiszek a sorsszerűségben. Időnként hagyni kell, hogy  az áramlás vigye  az embert valamerre, ahol  helye van. Ez nem azt jelenti persze, hogy a gondok maguktól megoldódnak. Az élet hozta lehetőségeket sok munkával és alázattal kell „kiaknázni”.  Arra kell figyelni, hogy az ember a helyén legyen és harmóniában éljen.  Akkor a dolgok működnek”- mesélte egyszer a tévés.

Fotó: MTVA/Gálos Mihály Samu

Több televíziós vetélkedő sikerében nagy szerepe volt annak, hogy ő volt a játékmester, hiszen puszta jelenléte a képernyőn elég volt ahhoz, hogy a tévénézők rákapjanak az adott műsorra. Forró téma, hogy felmondott a köztévénél. Ez azt jelenti, hogy nem fogja többé a Maradj talpon! című vetélkedőt sem vezetni. A vezetőség próbál a helyére más műsorvezetőt találni, de őt nem lehet helyettesíteni. Jobban járnának, ha szüneteltetnék egy darabig a műsort, vagy meg is szüntetnék. Erről bővebben is olvashatsz a KLIKK-en.

A család

Dédapja, Gundel Károly hozta létre a városligeti éttermet, az ő nevéhez fűződik a Gundel-palacsinta is, noha valójában az ő édesapja, (Gundi ükapja) Gundel János  alapította a vendéglátós dinasztiát. Gundi állítólag nem tud főzni, azonban ínyencnek vallja magát.

Gundel Takács Gábor házas, három gyermeke van. Felesége fogorvos.

Feleségével / Fotó: Máté Krisztián

A televíziós mindig ügyelt arra, hogy a gyerekeivel töltött idő intenzív legyen: „Sokféleképpen lehet gyerekeket nevelni, szerintem az a legfontosabb, hogy az ember sokat beszélgessen velük. Ez pedig kialakít egyfajta bizalmat. Mondják, minden sikeres férfi mögött áll egy okos nő és ez nagyon így van. Ennek köszönhetően tud működni a „háromgyerekesség” is”.

S ha már a család. Esetében ez sem átlagos. Nyissunk, mondjuk, azzal, hogy nagyobbik fiával egyszerre járt a jogra, a Pázmányra. Az első napon Gundi magyarázta el fiának, hol van az épületben a tanulmányi osztály és a büfé. S hogy miért vágott bele egy sportjogi szakoklevél megszerzésébe? Egyszerű, de rá jellemző a válasz: elnöke egy utánpótlás fociszakosztálynak és egy kosárlabda-egyesületnek is. Az egyesületben, ahol a fia focizott, nem mentek jól a dolgok. Így hát néhány apukával közösen csináltak egy saját szakosztályt. Ma közel kétszáz gyerek jár hozzájuk. Gyakran szembesült olyan jogi kérdésekkel, amelyeknek jó lett volna tudni a megoldását. Ezért jött kapóra a Pázmányon indított képzés. Szükségesnek érezte, hogy tudjon kicsit jogászfejjel is gondolkodni.

De az sem általános, hogy apósa éppen úgy állatorvos, ahogy édesapja is. Sorsszerű, hogy az egyetemen egy csoportba jártak, és ez idő alatt apósa Gundi édesapjáéknál lakott. A barátság köztük pedig azóta is tart.

Érdekes kulisszatitok

Gábor egy origós interjúban a következőt nyilatkozta:
„99 százalékban saját szövegeket mondok, egy pörgős beszélgetésben nem lehet a fülesben adatokat, információkat átadni. Ráadásul, ami a szerkesztőknek eszébe jut, annak csak egy része adható tovább, az ilyen műsoroknak ugyanis állandó eleme, hogy a fülesen keresztül zrikálnak a kollégák, aztán kíváncsian lesik, hogyan oldom meg a helyzetet. A szerkesztőkkel való kapcsolatra inkább a kontroll miatt van szükség: emlékeztetnek, ha látják rajtam, hogy elfelejtettem valamit, szólnak, hogy húzzam az időt, ha valami számítógépes probléma lép fel, vagy épp valamelyik játékost Bélának szólítom Károly helyett”.

Hát, ezért – is – fog hiányozni a képernyőről.

Reméljük, nem sokáig!

Aki kíváncsi díjaira, könyveire, műsoraira – többek közt – itt tájékozódhat.

http://hetijoarc.blogstar.hu/./pages/hetijoarc/contents/blog/33991/pics/lead_800x600.jpg
Gundel Takács Gábor,Maradj talpon,műsorvezető,sportriporter,Telesport
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?